Ugrás a tartalomra
Miért süt még a nap az égen?
Miért rohan a tenger, hogy zengjen?
Nem tudják, hogy vége a világnak?
Hisz nem szeretsz már engem.
Kapcsolódó idézetek
-
Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
-
Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
-
Szabadítsd fel a szíved és szállj,
Érezd, hogy újra égni kell.
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem.
Mert benned még ég az a tûz,
De ha nincs miért meghalnod,
Úgy miért élsz?
Engedd el, ami nem kell!
-
Hová szaladsz, értsd meg már,
A vihar elől miért futnál?
Hatalmasabb, mint te vagy,
De kérlek, ne hagyd el magad!
Az emberek tán értik már,
Háborúzni milyen kár.
A Béke-sziget füstje száll,
Szerelmünkben sincs határ.
-
Ennyi idő után sem mondja a Nap a Földnek, tartozol nekem. Nézd, mi fakad ekkora szeretetből, bevilágítja az egész eget!
Háfiz
-
Mikor a Nap egyszer majd kihuny,
a szeretetem akkor is tovább ragyog;
s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek,
akkor is veled leszek.
-
Tudtam azt, hogy a világra
Csak egy nap süt melegen,
S ez a nap nem fönn az égen,
Hanem lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.
Petőfi Sándor
-
Szeretlek. Nincs határa annak, amit adni tudok neked, nincs szükségem több időre. Amikor ez a világ már csak elfeledett porfelleg suttogása lesz a csillagok között, még akkor is szeretni foglak.
-
A szívedben érzed
Hogy van még mért élned
A tûz újra éled
És újból megéget
De nem kell, hogy félj
Nem kell több szó
Engedd, hogy fájjon
Engedd, így jó
A szíved újra érzed, hogy szabadon száll.
-
Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet,
Mert a nap is elhagyja a kék eget.
Sötét gyászom hallatszik a végtelenig,
Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.