Miért van az, hogy akik bizonyos előírások szerint akarnak élni, vagy bizonyos eszményekhez akarnak alkalmazkodni, azoknak a lelkében szomorúság és méreg lakozik, s hogy van az, hogy azok meg, akik elfogadják életsorsukat - s ez a sors főleg semmiségek, sötétség és gyengeség -, azok olyan gyakran vidám és gondtalan emberek?

Kapcsolódó idézetek

1. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
2. A borús, visszafogott komolyságban nem sok öröm rejlik. Amikor a régiek közül néhányan úgy állították be, hogy az erény gyakorlása zord és lehangoló életvitelt kíván, ezzel hajlamosak voltak azt sugallni, hogy minden öröm abból származik, ha valaki gonosz; mi sem áll távolabb a tényektől. Az öröm és az élvezet nem az erkölcstelenségből fakad. Épp ellenkezőleg. Az öröm és az élvezet csak a becsületes szívekben kel életre. Az erkölcstelen emberek hihetetlenül tragikus, szenvedéssel és fájdalommal teli életet élnek. Az emberi erényeknek kevés közük van a búskomorsághoz. Ezek jelentik az élet napos oldalát. Lafayette Ron Hubbard
3. Szerencsétlen az, s nyûg annak az élet, akinek mindent a rangjához kell méregetni: illik, nem illik? Örömöt kell kihagynia, mert nem illik, búkat, bosszúságokat elfogadnia, mert illik. Fáy András
4. Azt vettem észre, hogy akik "lista" szerint alakítják a mindennapjaikat, azok folyton elégedetlenek, és ezáltal boldogtalanok is, ugyanis állandóan azon kattognak, mi nem jött úgy össze, ahogy várták, és nem annak örülnek, amit már elértek. Sajnos az ember gyarló és ünnepel, ha sikerült valami, ha viszont kudarcot vall, akkor elkeseredik. Ahelyett, hogy építő jelleggel fogná fel és abból is tanulna.
5. Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők, Ezek szomorkodók, amazok nevetők. Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság, A másiknak élte vidámság, gazdagság.
6. Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban. Márai Sándor
7. A mosolygós embereknek sem könnyû a sorsa, csak másképp élik meg. Derûsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb. Müller Péter
8. Miért választják az emberek a szenvedést a boldogság helyett? Miért sírnak inkább, mint örülnek és mosolyognak? A válasz egyszerû: mert nem tudnak róla, hogy boldogok, amikor boldogok, csupán utóbb sóvárognak a letûnt szép idők után. Sokan pedig a boldog élet poharának alján, miután az édes nektárt magukba szívták, annak múlásával a szomorúságot ízlelgetik, majd visszatekintve keserûnek érzik az édeset is. Lucius Annaeus Seneca
9. Az emberek a vagyont és a hatalmat hajszolják, tudást és tulajdont szereznek, fiúkat és lányokat nemzenek, házakat és palotákat építenek. De akármit érnek is el, mégsem elégedettek. Akik szegénységben élnek, gazdagságról álmodnak. Akinek egymilliója van, kettőt akar. Akinek kettő van, tízet. Még a gazdagok és híresek is csak ritkán elégedettek. Õket is szakadatlanul kísértik a gondok és félelmek, míg a betegség, az öregkor és a halál el nem hozza nekik a keserû véget. Minden, amit az ember felhalmozott, eltûnik, akár a füst. Az élet értelmetlen rohanás a mókuskerékben. Yuval Noah Harari
10. Teljesüljön, ami elhatároztatott. Higgyenek ők is, és nevessenek saját szenvedélyeiken, hiszen az, amit ők szenvedélynek neveznek, valójában nem lelki energia, hanem csak a lélek és a külvilág közötti súrlódás. De a legfőbb, hogy higgyenek magukban, és legyenek gyámoltalanok, akár a gyermekek. Mivel a gyengeség nagy, az erő pedig hitvány. Mikor az ember születik, gyenge és rugalmas, mikor haldoklik, erős és kemény. Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas. Mikor száraz és merev, haldoklik. A keménység és az erő a halál kísérői, a rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki. Azért nem győzhet az, ami megszilárdult.