Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők, Ezek szomorkodók, amazok nevetők. Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság, A másiknak élte vidámság, gazdagság.

Kapcsolódó idézetek

1. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
2. A mosolygós embereknek sem könnyû a sorsa, csak másképp élik meg. Derûsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb. Müller Péter
3. Ha nyomorúságos az életünk, nehéz elviselni; ha boldog, szörnyû elveszteni: a kettő egyre megy. Jean de La Bruyére
4. Áldás... csak azon van, ami a sorsod - s nincs azon, ami csupán az életed. Egy nehéz sors lehet értelmes és boldog - és egy könnyû élet értelmetlen, vacak és szorongásokkal teli. Müller Péter
5. Mi, férfiak a legnagyobb bánatunkban könnyezünk, örömünkben nevetünk, tiszta sor. A nők azonban hajlamosak szomorúságukban kacagni, boldogságukban pedig sírni, aztán csodálkoznak, hogy képtelenek vagyunk kiigazodni rajtuk. Lakatos Levente
6. Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is. Müller Péter
7. Az élet önmagának a jutalma, illetőleg önmagának a büntetése. Vannak boldogtalan panaszosok. Amivel az egyik élni tud, attól a másik szenved. Jogunkban áll nem panaszkodni. Konrád György
8. Sírhatunk bánatunkban, de a boldogságtól is. Nevetünk jókedvünkben, de olykor szánalmas dolgokon is. A szépség elszomorít, mert mulandó. Jostein Gaarder
9. A szegény ember komisz ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan. Jókai Mór
10. Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelmûnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak. Kisfaludy Károly