Miféle szörnylény hát az ember? Micsoda eddig nem volt teremtmény, szörnyeteg, zûrzavar, micsoda ellentmondás, a természet milyen csodája? Mindenek bírája és ostoba földi féreg; az igazság letéteményese és a bizonytalanság, a tévedés kloákája; a mindenség dicsősége és ugyanakkor hulladéka.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember természetében együtt van az egység és a kettősség. Végletei a primitívektől a kulturáltakig, az eltompultaktól a lángelmékig, a gonosztevőktől a szentekig ívelnek. Alázat és lázadás, félelem és vakmerőség, őszinteség és farizeizmus, elragadtatás és kétségbeesés - mindez együtt van ebben a szóban: "ember", sőt még sokkal több ennél... Bölcsessége mély, őrülete viszont terjedelmes.
2. Az ember fölött áll a Természet, melynek mûködése örök rejtély előttünk; ifjúságunkban szépnek, szûziesnek, kegyesnek látjuk ezt a rettenetes ismeretlent, elmondjuk "jó anyánk"-nak, segítő szülőnknek; de később megértjük, hogy a Természet talányos szörnyeteg, amelytől legidegenebb a szeretet, a könyörület. A nyomorult ember hiába kiáltja jajait a vak éjszakába: sem ég, sem föld nem válaszol neki... Az őrültség mindig ott leskelődik szellemünk ajtajánál, mint testünk pitvarán a betegség. Oláh Gábor
3. Mi az ember? Testét illetve gyönge, törékeny holmi, nem kell hozzá barátságtalan szélfúvás, elég egy kis nyári szellő, és máris összeomlik. Természete éppoly védtelen és ingatag, mint egész lénye, gyakran segítségre is szorul. Lelke azonban magas helyről származik - a fenséges gondolkodás titkos birodalmából; míg testével a földön él, természetével énjét ápolgatja, gondolatai a legtitkosabbak, hiszen a születésüknél egyedül ő bábáskodik, senki más. Lucius Annaeus Seneca
4. Mi a türelem? Az emberiség osztályrésze. Gyarlóságokból és tévedésekből vagyunk összegyúrva valamennyien, bocsássuk meg hát kölcsönösen ostobaságainkat: ez a természet legfőbb törvénye. Voltaire
5. Az ember, az a kis túlfûtött állatfajta, amelynek - szerencsére - lejár az ideje, egyáltalán, az élet a Földön egy pillanat csupán, amolyan átmenet, következmények nélküli kivétel, ami a Föld össz-karakterét tekintve jelentéktelen; maga a Föld, mint minden egyéb csillag, hézag csupán két semmi között, terv, ész, akarat, öntudat nélküli esemény, a legrosszabbfajta szükségszerûség, a buta szükségszerûség... ? szemlélet ellen valami föllázad bennünk; a hiúság kígyója azt sugallja, "mindez biztosan hamis: mivel fölháborít..." Friedrich Nietzsche
6. Az emberi faj egyedei a bőrük színétől az életmódjukon át a vallásukig nagyon sok tekintetben különböznek. Ám az emberre általában igaz, hogy kíváncsi, eszes és kreatív, ugyanakkor rombolni is tud, fantasztikus hőstettekre, ámde elképesztő gonosztettekre is képes.
7. Az ember - az ember, minden létezők koronája, minden látható lény legnemesebbike, az ember, aki valaha a saját képére Istent teremtett, és felruházta azt saját erejével: mert a gyönyörû meztelen emberek haldokoltak, megfojtotta őket saját maguk szőtte köntösük. Századokon és századokon keresztül küszködtek - itt az eredmény. Való ruházatuk tündérinek tûnhet, a kultúra színeiből szőve, áttörve az önmegtagadás gyönyörû cérnájával. Edward Morgan Forster
8. Az ember nem tud a Teremtő nélkül élni. De a Teremtésben nem csak föld van és tenger és hold és csillagok. Van benne gyalázat, kínzás, vér, ragya és butaság. Márai Sándor
9. Az emberiség általában ilyen is, meg olyan is. Például zsugori, önző, irigy, tudatlan, együgyû és gyáva. De kedves is, okos, barátságos, megbocsátó, gondoskodó és - nagylelkû. Minden nem fér bele mindenkibe. Jonas Jonasson
10. Az emberek nemcsak gonoszak és kegyetlenek, hanem rendetlenek is, hanyagok, közömbösek. S ez csaknem több baj okozója, mint a gonoszság és kegyetlenség. Márai Sándor