Míg mindent le nem rágtak rólad a tûrhetetlenné vált tények mindaddig vigasz a maholnap s a meghalás merő merénylet.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden halál jóvátehetetlen, de mégiscsak egyszer következik be. Megrázza az embert, de csak egyetlenegyszer! Aztán a legkevésbé sem észrevehető eltolódásokkal, apránként, apródonként a múltba tolódik. És fokozatosan megszabadulsz a bánatodtól. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
2. Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen. Márai Sándor
3. Bár a halál kitartó árnyéka mindig ott lebeg a mindennapok felett, az élet örömei és élvezetei olyan mélyek lehetnek, hogy lecsendesítheti a háborgó szíveket. Dean Ray Koontz
4. Amíg hullanak a könnyek, addig nem értük el a fájdalom tetőpontját, csak ha majd újra mosolygunk, akkor válik a fájdalom legyőzhetetlenné és végtelenné. Pierre-Auguste Renoir
5. Dühösnek lenni emberi dolog, de ha nem tudsz túllépni a dühödön, örökre a foglya maradsz.
6. Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól. Nagy Bandó András
7. Egyszerre nem lehet félni és nevetni is. Amikor nevetsz, nem félsz. S azt érzed, valamitől megszabadulsz. (...) Eloszlik a szorongás. Nem tudatosul benned, de azért nevetsz, mert rájössz, hogy az élet győzött a halál felett. És a halhatatlanság a mulandóság felett. Müller Péter
8. Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget, Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet, Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik, Amin aztán az ember még éveken át őrlődik. Children of Distance
9. Gyötrelem volt, de öröm is hiányod hisz benne voltál. Ha a meghalás görcsében emléked is semmivé lesz s felszívódsz az áttetsző szenvedésben Beney Zsuzsa
10. Eltölt a keserûség, és a veszteség szörnyûsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk. Gayle Forman