Ugrás a tartalomra
Mikor az idő minden szemvillanása egy-egy tőrdöfés, húsunk pedig a vágyak bujtogatása miatt nem hajlandó kővé dermedni - mihez is kezdhetnénk egyetlen, sorsunkhoz ráadásképp hozzáadott másodperccel?
Kapcsolódó idézetek
-
Embernek lenni annyit tesz, mint haladni, vándorolni az időben. Minden másodperc olyan, akár egy sziget, ahova hajótöröttként érkezünk, és ahonnan azonnal tovább sodor az ár. Minden pillanatban újabb, sosem látott szigetre érkezünk. Életünk során összeadódnak, órákká, holnapokká, évekig dagadnak a pillanatok.
-
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tûnik.
Stephen King
-
Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobbanjon.
-
Szeretném, ha megvizsgálnák, milyen az idő. Születésünk percétől kezdve sodródunk vele. Jelezzük és megmérhetjük, de nem uraljuk. Nem tudjuk se gyorsítani, se lassítani. Vagy mégis? Mindannyian éreztük, hogy egy szép pillanat túl gyorsan vált semmivé, nemde? És bárcsak hosszabbra nyúlhatna! Vagy, hogy ragad a perc egy rossz napon, és bárcsak gyorsabb ütemre sarkallhatnánk...
-
Mit jelent az emberek sorsa a természethez, a naphoz, a csillagokhoz, a világokhoz viszonyítva? (...) Életünk csak egy másodperc a mindenség létéhez mérten. Miért nem lehet egyszerûen csak csodálni és boldogan élvezni a szépet?
-
Az idő percekben múlik. A percek gyorsan tovatûnnek az élet egy ösvényét határozva meg, ami egy bizonyos vég felé fut. Hányszor állunk meg, hogy ezen eltanakodjunk, hogy kutassuk minden létező okát, hogy eltanakodjunk, vajon mi választottuk-e ezen ösvényt, vagy csupán becsukott szemmel odasodródtunk? Mi lenne, ha meg tudnánk állni minden értékes percben, mielőtt tovatûnne? Láthatnánk a gereblyék végtelen sorát, melyek az ösvényt szántják, és látnánk a lehetőségeket, melyekkel más utat választhatunk!
-
Tévelygünk, szívesen bolyongunk, önfeledten téblábolunk a megtörténtek és az elkövetkezendők világában. A jelenünket gyilkoló események sûrûségében megfeledkezünk az időről úgy általában, a sajátunkról pedig kiváltképpen. Mintha örök életre születtünk volna... Pedig tudva tudjuk, hogy az idő folyása ellen mindössze annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kitágítani minden pillanatunk.
Tar Károly
-
Úgy éljünk át minden percet, minden órát, minden napot, mintha nem lenne több belőle.
Eleanor Hodgman Porter
-
A napok sorolnak és szaladnak,
minden percet fontossá kell emelni.
Dinnyés József
-
A másodperc törtrésze egyre fontosabbá válik számunkra. És amint az emberi tevékenységek szálai mindjobban egymásba fonódnak és kapcsolódnak, előbukkan a tizedmásodperc jelentősége, sőt hovatovább a pillanat századrészének is nevet kell adjunk.
John Steinbeck