Mikor fut egy kiküldött tudósító az életéért? Akkor, amikor megszûnik semlegesnek lenni. Ha egy konfliktusban az egyik érdekelt fél úgy gondolja, hogy az újságírók részei az ellene zajló háborúnak. Ilyenkor az újságíró is ugyanolyan célpont lesz, mint bárki más a zónában. Rosszabb esetben kiemelt célpont.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy újságíró egy olyan országból érkezik, ahol demokrácia van, szólásszabadság, nyilvánvalóan a mellé fogja letenni a voksát, aki ezt követeli. Persze tartózkodhat a hivatalos véleménynyilvánítástól, de nem tud teljesen objektív maradni. Köti a saját értékrendje, a társadalom, amelyben szocializálódott. Bármelyik autoriter rezsim esküdt ellensége lesz, már csak az eszmék miatt is, amiket képvisel. Munkájával pedig, legyen ez fotózás, videózás vagy éppen cikkírás, a rezsim legitimitását ássa alá, hiszen megmutatja, hogyan reagál a diktatúra a demokratikus követelésekre.
2. A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.
3. Ha az ember a civilek oldaláról fotóz, önkéntelenül is azonosulni kezd velük. Nem ideológiai szinten. Egyszerûen, mivel bent áll a tüntetők között, ugyanazt a könnygázt szívja, ugyanazok lőnek rá. Kevés szimpátiát érzel az iránt, akinek a célpontja vagy.
4. Akár vírusokról, veszekedő szomszédokról, sportcsapatokról, politikai kampányok szereplőiről vagy globális szuperhatalmakról van szó, mindenfajta versenyfutás összetett állapotot hoz létre. A lázadás egyben ki is kényszeríti a leverését.
5. Ha valamelyik félnél fegyver van, az érdemi kommunikációnak úgyszólván lőttek.
6. Az újságírási folyamat minden lépése szubjektív döntéseket foglal magában, a tudósítások alanyainak kiválasztásától és mellőzésétől kezdve, annak mérlegelésén át, hogy mely tényeket és hangokat szerepeltetünk egy adott beszámolóban, és melyeket nem, mennyire helyezzük előtérbe őket, és így tovább. A szubjektivitás elkerülhetetlen volta azonban nem mentség a pontatlan vagy méltánytalan tálalásra, mert az újságírónak szent kötelessége, hogy minden tekintetben nem csak pontosan, de méltányosan is tájékoztasson, szerintem kiváltképpen azokban a vonatkozásokban, amikkel nem ért egyet. A jó újságíró nem erőlteti rá másokra a saját véleményét, hanem felvilágosítással és háttérrel szolgál, hogy ki-ki maga alakíthassa ki az álláspontját. Mark Hertsgaard
7. Amikor a túlélés a tét, amikor már csak arról van szó, mi mozgatja, élteti az embert, akkor hirtelen végletesen egyszerûvé válik minden. Az ember vagy életben marad, vagy elpusztul. Stephen King
8. Bár fontos a szólásszabadság, egy olyan helyzetben, ahol információs hadviselés zajlik, nem csak véleményként, hanem fegyverként is kell tekinteni egy ellenséges állam médiájára. Krekó Péter
9. Teljesen máshogy fest a helyzet akkor, amikor valaki felülről, egy bizonyos távolságból figyeli a háborúskodás különböző állomásait, a hadmûveleteket, a politikusok szólamait - és megint más, amikor "szemmagasságban forgat", és elmegy egyszerû emberekhez, családokhoz, velük tölteni egy napot. Meghallgatja azok véleményét és élményeit, akiknek nem hallani a hangját a konfliktusról szóló hírek óriási zajában. Ilyenkor lehet igazán átérezni, hogy minden meggyilkolt emberrel, kisgyerekkel, anyával, apával valóban egy világ vész el. Al Ghaoui Hesna
10. Minden háborúban eljön az a pillanat, amikor át kell lépni azt a bizonyos utolsó határvonalat is. Azt a határt, amely különválasztja egymástól mindazt, ami fontos, mindattól, amit a totális háború követel meg. Ha képtelen átlépni ezt a vonalat, a csatának vége, és ő elveszett.