Ha az ember a civilek oldaláról fotóz, önkéntelenül is azonosulni kezd velük. Nem ideológiai szinten. Egyszerûen, mivel bent áll a tüntetők között, ugyanazt a könnygázt szívja, ugyanazok lőnek rá. Kevés szimpátiát érzel az iránt, akinek a célpontja vagy.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha bent állsz a frontvonalon, nem gondolsz semmire. Nem is hallod a gondolataidat, mert a vér dübörgése elnyomja őket az agyadban. Praktikus kérdésekre koncentrálsz. Például, hogy merre vannak a menekülési útvonalak az utcában, hogyan kerülhetsz ki a tömegből. Hogyan óvd a kamerádat, miközben kifelé jövet oldószert locsolnak az arcodba könnygáz ellen a tüntetők. A félelem mindig utána kezdődik. Egyedül. Nem is igazi félelem ez, csak a kezed kezd el remegni, ha visszanézed a képeket. Így reagálja le az idegrendszered, hogy mennyire voltál közel a halálhoz.
2. Aki fényképez, mintegy arra kényszeríti az embereket, hogy olyan dolgokkal szembesüljenek, amikkel nem számoltak. Eltéríted őket az útjukról, a terveiktől, természetes pályájukról.
3. Hasznos, ha felcímkézzük az érzelmeinket - például: "ez itt aggodalom". A címkézés eltávolít bennünket attól, ami zajlik bennünk. Olyanok leszünk, mint a felhők felett szálló repülőgép. A felhők ott vannak ugyan, de messzebb. A tanú helyzetéből szemlélődve távolabb kerülünk a gondolatainktól és érzelmeinktől, így nagyobb a valószínûsége, hogy múló jelenségnek érezzük őket, s nem azonosulunk velük.
4. Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető. Susan Sontag
5. Teljesen máshogy fest a helyzet akkor, amikor valaki felülről, egy bizonyos távolságból figyeli a háborúskodás különböző állomásait, a hadmûveleteket, a politikusok szólamait - és megint más, amikor "szemmagasságban forgat", és elmegy egyszerû emberekhez, családokhoz, velük tölteni egy napot. Meghallgatja azok véleményét és élményeit, akiknek nem hallani a hangját a konfliktusról szóló hírek óriási zajában. Ilyenkor lehet igazán átérezni, hogy minden meggyilkolt emberrel, kisgyerekkel, anyával, apával valóban egy világ vész el. Al Ghaoui Hesna
6. A filmekben az igazság melletti kiállást a nézők osztatlan szimpátiája kíséri, a valós élet azonban sokkal nehezebb morális és emocionális terepen zajlik. Azok támadnak, akikért harcol az ember, s még a szövetségesektől is nehéz méltányló szavakat kapni. Boldogkői Zsolt
7. Valakinek ki kell állnia a gyengébb mellett. Beállni valaki mögé könnyû. Annál nehezebb másként beszélni vagy cselekedni, mint a tömeg. (...) Abban a pillanatban, amikor példát mutatsz, a helyzet varázsa megtörik, és mások is beállnak mögéd. Timothy D. Snyder
8. Amikor rád céloznak, nem szabad megállni. Így nehezebb eltalálni az embert, már legalábbis elvben.
9. Ha egy újságíró egy olyan országból érkezik, ahol demokrácia van, szólásszabadság, nyilvánvalóan a mellé fogja letenni a voksát, aki ezt követeli. Persze tartózkodhat a hivatalos véleménynyilvánítástól, de nem tud teljesen objektív maradni. Köti a saját értékrendje, a társadalom, amelyben szocializálódott. Bármelyik autoriter rezsim esküdt ellensége lesz, már csak az eszmék miatt is, amiket képvisel. Munkájával pedig, legyen ez fotózás, videózás vagy éppen cikkírás, a rezsim legitimitását ássa alá, hiszen megmutatja, hogyan reagál a diktatúra a demokratikus követelésekre.
10. Egy ideje úgy tûnik, hogy a fényképezés ugyanolyan, mint minden más, amit azelőtt tettem. (...) A fényképezés olyan, mintha kint állnál és befelé néznél. (...) És belefáradtam abba, hogy mindig azt érezzem, engem mindenből kihagynak.