Miközben tovább kutatjuk önmagunkat, válaszokat keresünk mindenütt. A természetben, istenben, a tragédiákban, melyeket talán sosem értünk meg. Egy vágy hajt bennünket. Egyetlen cél lebeg a szemünk előtt, megtalálni földi létünk célját. Nem törődünk a következményekkel, megromlott barátságokkal, még azzal sem, hogy az ördöggel kell szövetkeznünk érte.

Kapcsolódó idézetek

1. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
2. Van, hogy a szemünk láttára tûnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltûnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltûnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerûbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál. Cecelia Ahern
3. Álmodunk a reményről, változásról, tûzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.
4. Miközben ilyen vagy olyan módon mindenki boldog akar lenni, nagy különbség van a törekvés és az eredmény között. Ez az emberi lények tragédiája. Félünk a szenvedéstől, mégis afelé rohanunk. Boldogságot akarunk, de elfordulunk tőle. Sokszor épp azok az eszközök, amelyek a szenvedést hivatottak enyhíteni, csak olajat jelentenek a szenvedés tüzére. Hogyan lehetséges ilyen tévítélet? Úgy, hogy össze vagyunk zavarodva, miként kezdjünk neki. Önmagunkon kívül keressük a boldogságot, miközben az alapvetően egy belső létállapot. Ha külső körülmény lenne, örökké elérhetetlen lenne a számunkra. A vágyaink korlátlanok, a világ fölötti uralmunk pedig korlátolt, átmeneti, és meglehetősen gyakran illuzórikus. Matthieu Ricard
5. Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk. Daniel Gottlieb
6. Ha létünknek csak egy isten adhatna értelmet a túlvilági örök boldogság felkínálásával, akkor valóban nem lehetne más célunk, mint hogy parancsai szerint élve ezt elnyerjük. A valóság ezzel szemben az, hogy az életnek csak egyetlen célja van: az élet fenntartása, és ezen túlmenően önmagában nincs más értelme. Az életben viszont kitûzhetünk értelmes célokat, s ezeket elérve boldogok lehetünk, ha megtanuljuk a kudarcokat is elviselni és van erőnk újrakezdeni.
7. Az emberi eszmélés mindig új és új világokat fedez fel, de sokáig nem időzhet benne, mert vonzza a nem ismert célja. Egyetlen, világokon átívelő gondolatunk van, ami nem változik. Az, hogy nem vagyunk egyedül. Müller Péter
8. Látni a világot, bármily veszélyes dolog jön, látni a falak mögül, közelebb húzódni, egymásra találni és érezni. Ez az élet célja.
9. Nem kell arra magyarázat, hogy miért keresünk, kérdezünk, kétkedünk körömszakadtáig, a legkisebb lehetőséget is kihasználva mindenütt, ahol megfélemlítést és félelmet, hatalmaskodást, sötétséget és az ember elnyomását látjuk vagy gyanítjuk. Bor Ambrus
10. A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be, hogy valamivel több vagy kevesebb nem is számít. Csupán egyvalamink marad, amit nem lehet tőlünk elvenni: hogy bátorsággal és méltósággal cselekszünk, és ragaszkodunk az eszményeinkhez, amelyek értelmet adnak az életnek. Dzsaváharlál Néhrú