Millió versem elfelejtettem, mielőtt leírtam volna, (...) Nem baj, legalább maradt elég ami másnak eszébe jusson.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy gondolat bánt engemet: Elfeledtem a versemet.
2. Versekben keresek nyomorúságomra felejtést, s hogyha elérem e célt: az nekem éppen elég. Publius Naso Ovidius
3. Írni annyi, mint magunkra figyelni, nem kitalálni, hanem úgyszólván egy bennünk már létező valamit előhívni - ezért van sokszor egy-egy nagy vers olvasásakor az az érzésünk, hogy: ezt én is tudtam, csak nem tudtam, hogy tudom.
4. Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt emlitem, akit szeret. Ignotus
5. Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok, Nem köszönök tőled el, mégis véget ér. Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, Belehalok, szívem már úgysem feled el. Children of Distance
6. Jobb kevés, de emlékezetes könyvet hátrahagyni, mint sok feledhetőt. Bodor Ádám
7. Volt már szebb, s tegnapom mind több lett, S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel, Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak, S te nem tettél mást, mint én, a semmit, úgy, mint én. Zorán
8. Nem kell tömérdek verset írni. Akkor történjen, ha nem tudsz mást, nem tudod megúszni - de akkor legyen! Kukorelly Endre
9. Jónak lenni annyi, mint elfelejtődni. Én olyan rossz leszek, hogy mindig emlékezni fognak rám. Theda Bara
10. Nagy gondja nem lehet az embernek, azt tartom, ha közben verset költ. Miguel de Cervantes