Ugrás a tartalomra
Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerûen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.
Kapcsolódó idézetek
-
Szerelmünk, mint egy tiszta fekete palatábla, naponta írjuk rá életünk új sorait, és, ha közben letöröljük is, bennünk megmarad minden.
-
Ha egyszerre csak, mint egy ábrát,
letörölné a fekete táblát
az Alkotó
mûvészkeze
s valami újat kezdene,
(...)
békegalambot festene
a táblára, de úgy, hogy többé
ne legyen kéz, mely letörölné...
s békesség lenne mindörökké!
Várnai Zseni
-
Tintával rajzolni olyan volt, mint maga az élet: egyetlen rossz mozdulat az egészet tönkretette.
J. R. Ward
-
Az élet olyan, mint egy számzáras lakat. Az a feladatunk, hogy megtaláljuk a számjegyek helyes sorrendjét, és akkor minden a miénk lehet.
Brian Tracy
-
Az élet iskolájában az időről szóló lecke az egyik legfontosabb. Mire fordítjuk? Hogyan rendelkezünk felette? Melyik múltbeli élményünkre szeretünk legjobban visszaemlékezni? Ha néha visszatekintünk - újralátogatjuk a kedvenc helyeinket, felidézzük a szép időket -, akkor szerintem könnyebben tudunk tervezni a jövőnkkel kapcsolatban is. Meg tudjuk tervezni előre a jövő szép emlékeit. A boldog napokat. Egy szebb és boldogabb jövőt.
Meik Wiking
-
Az élet olyan, mint egy keskeny palló egy feneketlen szakadék felett, egy palló, amelyen bekötött szemmel kell átjutnunk. Ez önmagában rossz, de nem a legrosszabb. Néha meg is lökhetnek.
Stephen King
-
Minden rossz felelet véletlen vagy szerencsétlenség. És ha fehér lappal újra lehetne kezdeni, mindegyikünk a legjobb tanuló lenne.
Hajnal Gábor
-
Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.
-
Jó lenne látni, hogy valójában mi történik velünk. Érteni és alakítani, mint a határidőnaplónkban a bejegyzéseket.
-
Az élet nem egy matekfeladvány (...). Ha az lenne, sokkal jobban menne nekem. Gyakran kívántam, bárcsak képes lennék olyan könnyen megfejteni az embereket, mint ahogy a számtannal boldogultam: szimplán közös nevezőre egyszerûsíteni, és megoldani. A számok nem hazudnak; mindig van válasz, és a válasz vagy helyes, vagy helytelen. Egyszerû. Az életben azonban semmi nem egyszerû, és nincsenek válaszok, amiket ki lehetne számolni. Csak a katyvasz van, ami én volnék.