Milyen okosan teremtette az Isten az emberi természetet, hogy mindennek előre tudunk örülni, mindent keresztül-kasul be tudunk járni a képzeletünkkel, ahol öröm és boldogság várakozik, a fájdalom és gyötrelem pillanatai pedig teljesen ismeretlenek maradnak előttünk!

Kapcsolódó idézetek

1. A mi korunkban az ember átélheti azt az örömet, és részesülhet abban a semmihez sem hasonlítható élvezetben, hogy kitalálhatja, hogyan fog viselkedni a természet egy eddig még sosem vizsgált, új helyzetben. Richard Feynman
2. Olyan okosan van az embernek az agymûködése megszervezve, hogy a jó dolgokat megtartja - és talán egy kicsit ki is színezi természetesen -, a rossz dolgok meg elhomályosulnak az ember előtt. Talán azért, hogy a jó dolgok befogadására helyet adjon az agyában, mindenesetre ezért hálásnak kell lenni a természetnek. Bálint gazda
3. Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál. Wass Albert
4. A természet úgy programozta az emberi értelmet, hogy észlelni tudjuk a percek és órák múlását. De mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan tesszük ezt. Stefan Klein
5. A ter­mészet anyai módon úgy intézte, hogy min­den cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörûséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztön­zőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság el­ferdíteni a törvényeit. Michel de Montaigne
6. Úgy tûnik, mi emberek, páratlanul leleményesek vagyunk abban, hányféle módon okozhatunk fájdalmat egymásnak, és mindig találunk rá okot, hogy meg is tegyük. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember gyógyulási és gyógyító tehetsége szintén határtalan. Mindnyájunk veleszületett képessége, hogy örömöt találunk ott is, ahol csak szenvedés, és reményt, ahol csak reménytelenség van.
7. Isten a férfiakat erősebbnek, de nem feltétlenül intelligensebbnek teremtette. A nőket intuícióval és nőiességgel ajándékozta meg. Ez a kombináció - megfelelően használva - elegendő ahhoz, hogy túljárjanak bármelyik férfi eszén.
8. Ahogy az élet sokszor fájdalmas útján haladunk, sohasem szabad elfelejtkeznünk bámulatos ellenálló és túlélőképességünkről. Ahogy egész erdők leégnek és újra nőnek, ahogy telet követ tavasz, úgy rendezte el a természet azt is, hogy felülemelkedjünk minden szenvedésen.
9. A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyûlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
10. Az alkotó ember előtt végtelen a tér. De ha tudásunkat nem is használjuk fel feltétlenül újabb alkotásra, akkor is minden ismeret még gyönyörûbbé teszi előttünk a világot. Öveges József