Mindaddig, amíg hagyjuk, hogy a mintáink, a berögződéseink, a Mi a helyes? kérdésre adott válaszaink mentén éljük az életünket, csak megnehezítjük mind az Õrangyalaink, mind pedig a saját életünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszerûen nem tudunk máshogy mûködni, mint hogy hallgatunk az ösztöneinkre, a legbelsőbb megérzéseinkre, és hagyjuk, hogy ezek legyenek az útjelzőink az életben. Karafiáth Orsolya
2. Csak az életünket próbáljuk élni, élni egymással, élni saját magunkkal. Elfogadni a boldogságot, mikor jut belőle, elviselni a bánatot, mikor ránk telepedik. Fredrik Backman
3. Minden szokás és minta, tartsuk azt akár "jónak", akár "rossznak", a legjobb szándékunk ellenére is mindaddig ismétli önmagát, amíg valamit máshogy nem teszünk, hogy megtörjük azt. Dan Millman
4. Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk. Hermann Hesse
5. Csak életünk nem megfelelő értelmezése akadályozhatja meg, hogy jól érezzük magunkat, az viszont mindig, mert hatására sem önmagunkat, sem a környezetünket nem tudjuk a maga valóságában érzékelni.
6. Mindaddig, amíg ragaszkodom ahhoz, amiben hiszek és amit értékesnek tartok - és követem a erkölcsi iránytûmet -, egyedül a magam elvárásainak kell megfelelnem. Michelle Obama
7. Nem mi választjuk meg, hogy mi történjen velünk, de mindig megválaszthatjuk, hogyan érezzünk ezzel kapcsolatban. És mi az ördögért választanánk mást, mint azt, hogy jól érezzük magunkat? Ryan Holiday
8. Problémákat okozhat, ha olyan szabályok és célok mentén akarjuk élni az életünket, amelyek egy közönséges emberi lény számára betarthatatlanok és elérhetetlenek. Ha felsőbbrendû lények szabályai szerint kívánunk élni, igen sok szorongásnak tesszük ki magunkat.
9. Minden azon múlik, bízunk-e a saját életünkben, és abban, hogy minden, ami velünk történik, helyesen történik.
10. Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között. Paulo Coelho