Ugrás a tartalomra
Mindannyian agyonhajszoltak vagyunk, mindannyian... vagyis a legtöbben... vagyis néhány barátom biztosan. Természetesen azokra gondolok, akik a szabad világban élnek, háborútól, éhínségtől, pestistől és varangyesőtől viszonylag távol. Azokra a szerencsésekre, akik jó helyen és jó időben születtek, és ezzel megütötték a főnyereményt. És mégis mi, a győztesek panaszkodunk a stresszre. Miért nem tudjuk élvezni, hogy akár százkilenc évig is elélhetünk? Saját fogainkkal! Pezsgőt kellene bontanunk pusztán azért, mert tudunk levegőt venni.
Kapcsolódó idézetek
-
Hát bizony, nem is volna jó, ha mindnyájunkat egy fából faragtak volna. De nagyon bánt, ha azt látom, hogy valaki nem él teljes életet. Én minden percet élvezek, és szeretném, ha mások is így éreznének. Sokan mondják, biztos halálra unom magam, amiért évszámra itt töltöm az időt, a világ végén. Szó sincs róla, mondom én. Mindig elfoglalt vagyok és mindig boldog!
Agatha Christie
-
Végül is mindnyájan azért vagyunk a földön, hogy nevessünk. Amelyik napon nem nevetünk, az elveszett nap. Aztán meg az az egyetlen nyugtató, amelynek nincs mellékhatása. A nevetés nem öl: hiszen mind élünk. Ahogy a kínaiak mondják: legyél szegény vagy gazdag, elégedj meg a sorsoddal, mert bolond az, aki nem neveti ki a körülményeket.
Temesi Ferenc
-
Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.
-
Életünkből mennyit élünk a jelenben? Mennyit vagyunk izgatottak vagy aggódunk a jövő miatt, sajnáljuk vagy gyászoljuk a múltat? Úgy reagálunk az idő miatti aggodalomra, hogy igyekszünk elérni dolgokat, mielőtt késő lenne. Pénzt szerezni, javítani a státusunkat, megházasodni, gyereket nemzeni, előléptetést kivívni, még több pénzt szerezni, és így tovább örökre. Vagyis éppen hogy nem örökre. Ha örökre lenne, nem beszélgetnénk erről. De tudjuk, hogy ha az életünket dolgok utáni hajszává változtatjuk, azzal csak megrövidítjük. Nem évekkel, nem magát az időt, csak az idő érzetét. Képzeljük el, hogy a rendelkezésre álló időnket palackba zárnák, mint a bort, és átnyújtanák nekünk. Hogyan osztanánk be a nedût? Lassan kortyolgatnánk, kiélvezve a zamatát, vagy felhajtanánk?
Matt Haig
-
Az ember számára adatik pár évtized, ezt lehet rosszul vagy jól élni. A legjobb, ha egészségesen él, és ehhez nem kell sok. Ne hívja ki a sorsot maga ellen, és ne engedjen minden csábításnak, legyen az akár a rossz levegő, a rossz ételek, a stressz, a televízió vagy a gyorshajtás.
-
Az élet kifolyik a kezünkből, és más lenne, ha lenne mi után vágyakoznunk, hogy ötven vagy hatvan után is legyen részünk valami luxusban, de nem így lesz, igaz? Az élet most ilyen, és csak rosszabb lesz. Minden. A legjobb, amiben reménykedhetünk, az, hogy meghalunk, mielőtt még teljesen elviselhetetlenné válik. A hőség, a víz meg az étel szempontjából. Hogy még néhány évig mûködőképesen tudjuk tartani a társadalmat, majd a következő világjárvány megint leállít mindent. Hogy nem kell rovarokat ennünk. Hogy a rasszisták és az őrültek nem szerzik meg a világ még nagyobb részét. Hogy lesz kávé, amit otthon megihatunk.
Jens Liljestrand
-
Nagyon sok ember éli le az életét betegségekbe kapaszkodva, mert nem tudja elengedni, amit az ad neki. Az egyik legfőbb betegségelőny persze magától értetődő: nem kell konfliktusba keverednünk, nem kell döntést hoznunk, nem kell kimondanunk valamit.
-
Megállíthatatlan vagyok, de nem boldog. Vannak emberek, akik egész életüket ragyogó tekintettel élik le, nyugodtan mozognak, biztonságosan járnak-kelnek a világban, képesek örülni egy jó ebédnek, egy kellemes társaságban eltöltött estének, egy erdei sétának a szeretteikkel, ezeket az élményeket gyûjtik, ezeket hordozzák magukban, és ezekhez térnek vissza az élet megpróbáltatásai idején, ezekbe kapaszkodnak, ezeket használják, ezeknél melegednek. Azt hiszem, ez a képesség velük születik, öröklött, mint a számok vagy a szavak iránti fogékonyság.
Maja Lunde
-
Fiatalon és egészségesen azt hisszük, örökké fogunk élni. Nem aggódunk amiatt, hogy elveszítjük valamely képességünket. Azt mondják nekünk, "tiéd a világ", "határ a csillagos ég", és így tovább. Hajlamosak vagyunk a jutalmazás elhalasztására - például arra, hogy éveket fektessünk képességek elsajátításába, vagy erőforrásokat egy fényesebb jövőbe.
Atul Gawande
-
Szerencsésnek tekinthetjük magunkat, hogy itt és most élünk. Nem az ötleteink hiánya miatt akadtunk el, hanem azért, mert nem valósítjuk meg őket. Egy olyan korban, amikor többre vagyunk képesek, mint korábban bármikor, azzal traktáljuk egymást, hogy mit nem lehet megcsinálni. Ez nevetséges. Talán kevesebbet kellene búslakodnunk, inkább nevessünk egy jót, emeljük fel a hátsónkat, veregessük meg egymás vállát, aztán lássunk neki, és élvezzük. Hiszen a problémákat úgy is megoldhatjuk, hogy közben remekül szórakozunk.
Frank Schätzing