Minden adandó alkalmat megragadott, hogy elmenekülhessen a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskedtek. Ahol a démonokat és a gazembereket legyőzték. Ahol az anyák és az apák szerették a gyerekeiket. A történetekben nem volt éhség, nem volt fájdalom. Szabadság volt és remény. Ezekből a történetekből sajátította el a könyörületet és a kedvességet. A becsületet és a tisztességet.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahol anyu csak porfogó, dohos öreg könyveket látott, én ott megnyugvást és lehetőséget találtam. A történetekben megbúvó távoli helyszínek ott voltak mellettem elérhető közelségben: jobb világok, ahol a törekvéseket siker koronázza. Ragaszkodtam hozzájuk, ahogy egy ereklyéhez vagy az imádsághoz a zarándok.
2. Kisemberként a szívével látott, Hamar megbocsátott, senkinek sem ártott, Ébren álmodott, mindig tervezett, Folyton változott, sokszor elveszett, A sok buta szabályt nem értette, Azt kívánta, bárcsak felnőtt lehetne.
3. Mindannyian kaptunk tőle valamit, egy álmot, egy emléket és egy kis bátorságot. Nélküle nem mernénk kergetni ennyire ködös álmokat.
4. Beképzeltségemben el ne rontsak bármit is! Ahogy a hősök oly gyakran a mesékben. Mindig csináltak valamit, s a már-már holtbizonyos boldogságot eltolták a háztól.
5. Minden szabadidőmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat. Berkesi András
6. Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája! Szepes Mária
7. Azért írok a gyerekeknek, mert gyerekkoromban a könyvek mentették meg az életem. Megmutatták, hogy ha akarom, erős lehetek, akár új bőrt is növeszthetek, ha az enyém túl vékony, vagy nem megfelelő színû. A könyvek révén az lettem, ami a valóságban soha: bátor, merész és természetfeletti módon gyors. Ezt akartam visszaadni. Azoknak a gyerekeknek, akik számkivetettnek érzik magukat, akiknek a tehetségét még nem fedezték fel, akiknek a képességei még nem nyilvánultak meg - meg akartam mutatni nekik, hogy egyszer eljön az ő napjuk.
8. Hiszek az otthonban, mint a társadalom alappillérében. Hiszek a minden fiú és lány előtt ott álló mérhetetlen lehetőségekben. Hiszek a képzeletben, a bizalomban, a reményekben és ideálokban, amelyek ott lakoznak minden gyermekszív mélyén. Hiszek a természet, a mûvészet, a könyvek és a barátság szépségében. Hiszek az elégedetten végzett kötelességben. Hiszek a mindennapi élet apró, meghitt örömeiben.
9. Gyermekként álmodtam, és azt hittem, úgy lesz, hittem az életben, és nem fájt a szívem. Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, láttam a jövőmet, és semmi sem bántott. Caramel
10. Nem abban az értelemben hiszek a csodában, a varázslatban, hogy karba tett kézzel várom a sült galambot, hanem úgy, hogy észreveszem a felkínálkozó lehetőséget, nem hátrálok meg a próbatételek előtt, és nem adom fel egykönnyen. Életfilozófiám része, amit a mesékből kora gyerekkoromtól tanulságként őrzök. Hiszem, hogy a végén a jó elnyeri méltó jutalmát, hogy az adott szót meg kell tartani és az ígéretet be kell váltani, a rászorulóknak segíteni kell, és hogy szemtől szemben kell küzdeni, mert aki aljasul támad, az pórul jár, a gyengét, a kicsit pedig védelmezni kell.