Minden, ami a világon létezik, kicsiként indul és idővel megnövekszik. Csak a gyász fájdalma indul nagyként és csökken az idő múltával.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is. Cassandra Clare
2. A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltûnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted.
3. - Minden nap jobban hiányzik, mint egy nappal előtte. (...) - Mint a kertben, kedvesem. Minden növekszik. A szeretet is. Márpedig ha nő a szeretet, akkor hogyne hiányozna! Örökre hiányozni fog. Minden növekszik, a fájdalomtûrő képességünk is. Ezért tudunk mindig felállni, és továbbmenni. Cecelia Ahern
4. Bármilyen elképzelhetetlennek tûnik is, tovább lehet lépni, és idővel a gyász... egyre kevésbé fáj. Talán soha nem múlik el teljesen, de egy bizonyos idő elteltével már nem olyan megsemmisítő. Nicholas Sparks
5. A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.
6. A gyászban az előrelépés jelenti a kihívást. Hogy váltsunk, hogy haladjunk. Mert a nagy veszteség azzal jár, hogy az ember vissza akar menni a múltba.
7. A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben.
8. A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig.
9. Nem lesz könnyebb, hiába telik az idő. Csak más lesz. És soha többé nem lesz ugyanaz senkinek. Mindenki a maga módján gyászol, és egészen furcsa időpontokban tud lecsapni a fájdalom.
10. Minden halál jóvátehetetlen, de mégiscsak egyszer következik be. Megrázza az embert, de csak egyetlenegyszer! Aztán a legkevésbé sem észrevehető eltolódásokkal, apránként, apródonként a múltba tolódik. És fokozatosan megszabadulsz a bánatodtól. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin