Képzeljük el, hogy a Föld egy takarékkönyv. A természet pedig a gondoskodó anyuka, aki évmilliókon át kedvesen befizette a megtakarításait a számlánkra. Ha kidőlt egy kis fácska, azt a természet félretette nekünk, egy mocsárban tőzegesítette, és geotermikus nyomás alatt hagyta elszenesedni, az elpusztult algákból és aprócska élőlényekből kőolajat és földgázt csinált, és amikor lemásztunk a fáról, azt mondta: "Na, gyerekek, ezt a sok-sok mindent a késő karbonkor óta kuporgatom nektek, gondosan bánjatok vele, szépen osszátok be magatoknak." Na, tényleg szépen beosztottuk! Alig száz év alatt több földtörténeti korszak osztalékát dorbézoltuk el. Úgy égettük el a múltat, mintha nem lenne holnap.