Ugrás a tartalomra
Minden családban vannak rejtett hiedelemrendszerek és hamis hagyományok, amelyeket generációról generációra továbbadnak. Lehetséges, hogy tudunk elődeink fizikai történetéről: pl. tudhatjuk, hogy hajlamosak vagyunk-e a rákra vagy a szívbetegségre. Legtöbben azonban nem dolgozunk azon, hogy felfedezzük családunk érzelmi és spirituális akadályokkal kapcsolatos hajlamait, amelyek végül épp olyan létfontosságúak lehetnek sikerünk, egészségünk és jólétünk szempontjából, mint a család egészségügyi történetének ismerete.
Kapcsolódó idézetek
-
Azok a családi hagyományok, amelyek gátolják a szeretet, a megértés és a boldogulás képességét, hamis hagyományok, ugyanis akadályozzák a fejlődésre való képességedet. Ha meghaladod örökséged korlátozó aspektusait, az fokozni fogja képességedet a lehetőségeid megvalósítására. Az a helyzet, hogy minden korlátozó családi hiedelem befolyásolja az egyén önbecsülését. Ez nagyon lényeges információ, mert számos különböző hamis viselkedés mélyén alacsony önbecsülés rejlik. Döntő fontosságú, hogy feltárjunk minden olyan tanítást, amely rombolhatja önérzetedet. Tartsd észben, hogy minden olyan információ, tanítás, hagyomány, érték vagy kivetítés illúzió, amelyik arra vezet, hogy ne szeresd - vagy gyûlöld - magadat.
-
A gátló hiedelmeinknek igazságot és örök érvényt adva szabotálni tudjuk a boldogságunkat, és bezavarhatnak a boldog párkapcsolat fenntartásába is. Ezek az állítások és feltételezések a nehezen feldolgozható helyzetek következményeként vagy a korábban megtapasztalt bánásmód okozataként is meg tudnak jelenni, de az is lehet, hogy a szüleinktől, előző párkapcsolatunkból örököltük, és visszük magunkkal a mindennapokban.
-
Az új nemzedékek újra és újra megismétlik elődeik hibáit, hiába a tudományos kutatás és az eredmények kiterjedt dokumentációja. A legártalmasabb az, hogy hajlamosak vagyunk azt választani, amiből rövid távon előnyünk származik, még akkor is, ha tudjuk, hogy hosszú távon viszont ártunk vele magunknak.
Karin Alvtegen
-
Nagyon sok jóravaló ember van, akik szüleiktől vagy őseiktől épp elég gonoszságot örököltek, és mégis jók maradtak. Ezt már nem tudja megvizsgálni a tudomány. A jó nevelés, az erős akarat számomra biztosabb valami, mint az öröklődés. Ami jó és helyes, azt tudjuk vagy megtanulhatjuk, és ehhez kell tartani magunkat. De hogy mi van bennünk esetleg őseink titkaiból, azt senki nem tudja pontosan. Jobb is, ha nem számolunk vele.
Hermann Hesse
-
A génjeink, amit szüleinktől öröklünk, meghatározzák, biológiailag kik vagyunk. (...) Mindent, a szemünk színétől a magasságunkig, még a nevetésünket is, de a betegségeinket is: asztma, cukorbetegség, rák... de hogy milyenek vagyunk legbelül, az messze túlmutat a géneken. (...) Hogy valójában kik vagyunk, az sok-sok dolog eredménye: mit kezdünk a félelemmel? kikkel vesszük körül magunkat? és milyennek látszunk, ha az fontos?
-
Sok a fájdalom, a szenvedés, és a sérülésekből következő még több sérülés, amit a szülők öntudatlanul örökítenek tovább gyermekeiknek, mit sem tudva sem ők, sem a gyerekek arról, hogy egy olyan készen kapott valóságot dédelgetnek, amely családi örökség. Van élet azon túl is, sőt, gyakran csak azon túl van élet.
-
Van, hogy rosszul ítéljük meg a dolgokat, a félelmeink félrevezethetnek, elrettenthetnek minket a változástól, a továbblépéstől. De a félelmeink mögött általában új esélyek várnak arra, hogy megragadjuk őket. Egy új esély az életre, a dicsőségre, a családra, a szerelemre - és ilyen esélyek nem adódnak minden nap, úgyhogy ha szembe jön egy, legyünk bátrak, kockáztassunk és használjuk ki, amíg lehet.
-
Számtalan ritmikus mûködés zajlik a testünkben anélkül, hogy tudnánk róla. Sokszor csak akkor vesszük észre egyiket-másikat, ha természetes ritmusukat megzavarjuk alváshiánnyal, időzónák közötti utazással, rossz időben (például az éjszaka közepén!) való evéssel vagy koplalódiétákkal. (...) Nagyanyáink bölcsessége, miszerint "nyugalomban, tisztaságban és rendszerességben" kell élni, tulajdonképpen ma is változatlanul igaz.
Mariette Boon
-
Mi, mai emberek, már tisztában vagyunk azzal, hogy saját genetikai térképünket mindenhová magunkkal hurcoljuk. Akkor is a sorsunk diktátumának engedelmeskedünk, amikor az utcasarkon őgyelgünk. Ez rajzolja ugyanazokat a ráncokat az arcunkra, amiket a szüleink is viselnek. Ennek köszönhetjük jellegzetes családi vonásainkat és szokásainkat.
Jeffrey Eugenides
-
Ha nem egyértelmû, hogy jobb-e egy titkot megőrizni vagy felfedni, ne csak arra az információra fókuszáljunk, amit visszatartunk mások elől. Gondoljunk arra is, hogy ezzel mit segítünk elő, legyen az például egy szerettünk érzelmi egészsége, a csoportunk belső harmóniája vagy bármi más. Ha valaki másnak az érdekeit szívünkön viselve őrizzük meg a titkot még akkor is, ha dilemmát okoz nekünk, tudatosítsuk magunkban, hogy egy másik ember érdekeit helyeztük a sajátjaink elé. Ebben semmi hiteltelenség nincs.
Michael Slepian