Minden csalogató árucikk, amely mellett elhaladunk a kirakat előtt, és nem vásároljuk meg, porrá zúzott impulzus, ami lassan és módszeresen nyirbálja az akaraterőnket - és ami valószínûbbé teszi, hogy aznap, később, engedünk majd valamilyen csábításnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A csábításnak való ellenállás jelentős erőfeszítést és energiát igényel. Gondoljunk izomként az akaraterőre! Amikor megpillantjuk a sült csirkét vagy a csokoládés turmixot, az első, ösztönös reakciónk a "Nyami, ez kell nekem!" Ám a vágyunk legyőzéséért folytatott küzdelemben felhasználunk némi energiát. A csábítás elkerülése érdekében hozott összes döntésünk valamilyen mértékû erőfeszítéssel jár (mintha egyszer felemelnénk egy súlyzót), és ha folyamatosan használjuk, kimerítjük vele az akaraterőnket mintha újra és újra felemelnénk azt a súlyzót). Mindez azt jelenti, hogy ha egész nap nemet mondunk a csábításokra, akkor csökken a velük szembeni ellenálló képességünk - és előbb-utóbb elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat, és teletömjük a pocakunkat túrós tekerccsel, Oreo keksszel, sült krumplival vagy bármivel, amire éppen a fogunk fáj. Dan Ariely
2. A reklámipar erői arra kényszerítenek, hogy egyre több holmit vásároljunk meg, amire nincs szükségünk. Az élvezetek délibábjaival csábítanak, melyek eltûnnek, mihelyt közeledni kezdünk feléjük. Georg Klein
3. Minden egyes apróság, amit elfogadunk vagy átveszünk, még több keresletet teremt. Más szóval a dolgok kényszeres elfogadása (a visszautasítással szemben) a pazarlás gyakorlatát erősíti. Akkor, amikor elfogadjuk, hogy vizet töltsön nekünk a pincér, amit nem is fogunk meginni, és hozzon egy szívószálat is, amit nem fogunk használni, azzal gyakorlatilag a következőt állítjuk: "A víz nem fontos" és "Kérem, gyártsanak még több eldobható szívószálat!". Amikor a hotelszobából elhozzuk az "ingyenes" samponos flakont, további olajkészleteket kell feltárni annak pótlására. Amikor passzív módon elfogadunk egy reklámanyagot, egy újabb fát vágnak ki valahol, hogy még több flyert készíthessenek, miközben mi azzal töltjük az időnket, hogy ide-oda rakosgatunk, majd újrahasznosítunk egy teljesen jelentéktelen dolgot.
4. A félelemkeltés mindig zsarolás. Akaratunk rákényszerítése is az egy velünk függésben lévő vagy bennünk bizakodó emberrel szemben. Szepes Mária
5. A kirakatba helyezett áru hamar károsodik és leértékelés alá kerül. Így jár az a jótett is, mellyel mások előtt kiemelni akartuk magunkat. Páli Szent Vince
6. Az ember megpróbálja kerülni az egyszer már megmászott-bejárt vermeket, zsákutcákat, labirintusokat. Megkínlódunk saját magunkkal. Ám aki nem mer kísérletezni, az úgy marad. Vavyan Fable
7. A csábítás nemcsak közeledés, nyomulás, hanem eltávolodás, talánnyá válás is. Sejthető, hogy a tartalék bővebb, mint az előadott. Konrád György
8. Ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tûnő dolgokkal - egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Mindinkább foglalkoztatja a dolog, később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket megszerezze. Előbb csak néha, olykor, és így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, a függőség már épülget szépen, és mire az áldozat észreveszi, már nem is tud élni szenvedélye nélkül. Nemere István
9. Ha nem vásárlunk, úgy érezzük, kilógunk a sorból, alkalmatlanok vagyunk, és úgy általában gáz, amit csinálunk. Ezek az érzések arra ösztönöznek, hogy megadjuk magunkat a csábításnak, és kielégítsük a vélt szükségleteinket. Befolyásolhatóságunk irányítása óriási hatással lehet nem pusztán a fogyasztásunkra, de a boldogságunkra is. Elégedj meg azzal, amivel már rendelkezel!
10. A reklám olyan, mint a madarász csalogató füttyögetése. Addig dicsérgeti a gyönyört - amelyhez úgy juthatunk, ha vásárolunk, mint a boldog idióták -, amíg végül elveszi tőle a kedvünket. A közönség gürcöl, nem győz takarékoskodni, hogy kijöjjön a hónap végéig, retteg az elbocsátásoktól, a munkanélküliségtől, az AIDS-től, a drogtól, napról napra világosabban látja, hogy soha nem fog tudni úgy élni, mint azok ott a reklámfilmeken. És ez idővel elkeseríti. Azután megérti, hogy a reklám, amelynek feladata az volna, hogy eladjon, valójában őt vásárolja meg. A reklámipar felpiszkálja a vágyait, palira veszi őt, győzködi, hogy szüksége van különféle tárgyakra, és végül rossz lelkiismeretet kelt benne. Oliviero Toscani