Minden egyes pillanattal, amíg a közösségi médiára figyelünk, valaki másnak keresünk pénzt. (...) Ezt a figyelmet a családunktól, a barátainktól, magunktól vontuk meg. És ezt a figyelmet, ahogy az időt sem, soha nem kapjuk már vissza.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden nap, amit nem azzal töltünk, amit igazán szeretünk, az elvesztegetett idő. Olyan idő, amit sosem kapunk vissza.
2. Azt hisszük, hogy mindenki jóval több figyelmet szentel nekünk, mint amennyit a valóságban... és mindezt rossz szándékkal is teszi. Ettől az érzéstől roppant nehéz szabadulni. Amy Cuddy
3. Mindenki, aki mostanában adni akar, inkább csak elvesz valamit. Főként az időt, amit nem lehet visszahozni már. Szöllősi Mátyás
4. Ma mindannyian a média részei vagyunk, akár tetszik, akár nem. Csak nem mindenki tudja jól eladni magát. Nem érünk el egyformán nagy nézettséget. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
5. Az elmúlt évtizedben, különösen mióta a közösségi média megjelent és elkezdte uralni az életünket, a befelé fordulás és az elcsendesedés szinte hiánycikké vált az életünkben. Nem tudunk már csöndben maradni. Nem tudunk egy kicsit magunkba nézni, hogy "ki vagyok én?, honnan jöttem?, milyen álmaim voltak?, azok az álmok most hol vannak?, hol tartok ahhoz képest?, kihez hasonlítom magam?". Nagyon sok embernek szorongást és frusztrációt jelentett az, hogy látta a másikat a közösségi médián, és elkezdte hozzá hasonlítani a saját megélését. Amit én elveszni láttam az elmúlt időben, az a belső iránytû, mert az iránytû kikerült, a közösségi média szolgáltatta, és annak mentén próbáltuk meg a saját életünket igazgatni, miközben - tetszik, nem tetszik - az iránytû csak belül tud lenni, és most ehhez kell visszatalálni, ehhez a belső maghoz, ami ott van mindannyiunkban, csak hát keveset ápolgattuk, keveset törődtünk vele, mert inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy az Instagramon ki mit csinál.
6. A pénz már nem értünk van. Mi vagyunk érte. Elfoglalta a világot. Mark Boyle
7. Azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltûnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve. Paulo Coelho
8. Annyira erős bennünk a késztetés a barátságokra és az intim kapcsolatokra, hogy gyakran sokkal több időt fordítunk bizonyos emberekre, mint amennyit megérdemelnek. (...) Vannak furcsa, negatív, minden energiánkat kiszipolyozó barátaink, akiktől már régen meg kellett volna szabadulnunk. Brendon Burchard
9. Mindenki sérült, úgy látszik, csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket, aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk, és persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami még menthető.
10. Annyi interakciónk van életünk során, annyi emberre vagyunk hatással, de ebből szinte semmit sem veszünk észre. Azt viszont észrevesszük, amikor mindez hirtelen eltûnik. Amikor valaki valamiért nem bukkan fel többet a sarki boltban. Nem sétál végig ugyanazon az utcán. Nem száll fel ugyanarra a buszra. Nem megy be többet dolgozni. Nem hívja többet a barátait. És soha többet nem megy haza.