Minden egyes teljesítmény, amely megtölti életrajzom oldalait, a fogantatásom pillanatában kezdett formálódni, az embriólét kilenc hónapján át, megérkezésemkor vett legelső lélegzetemig. Visszatekintek most arra a tizenkilenc hónapos kiskrapekra, amint ott hever a hóbucka tetején: annak a kicsi fiúnak egyetlen sejtje sincs már itt a földön. Mégis, az abban a testben lakozó én ugyanaz az én, aki visszaemlékszik minderre közel hetven év múltán.

Kapcsolódó idézetek

1. A testem (...) "tök életes". Minden látszik rajta, ami az életem: a jó ételekért való rajongásom, a rendszeres sport, a gyerek szülése, szoptatása, terelgetése, a szerelem és a boldogság nyomai. Mindennek viselem kisebb-nagyobb jegyeit, mint egy térkép azon a leplen, amellyel a személyiségem takarózik.
2. Világos, hogy senkit sem fogok találni, aki csak egy kicsit is olyan tudna lenni, mint ő. De ő már megvolt, az életem egy darabja lett, nyolc teljes év, és ezt senki sem veheti el tőlem. Ez az enyém. Ljudmila Ulickaja
3. Nem akkor kezdődtem, amikor megszülettem, sem akkor, amikor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlálhatatlan miriádnyi ezredéven keresztül... az összes előző énemnek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem. Jack London
4. Annak, aki várakozik, van ideje, amit nagyon sok mindenre lehet használni. Egy másodperc alatt van idő elmosolyodni. Egy perc alatt lehet nevetni és nevettetni. Egy óra alatt lehetséges akár kacskaringós beszélgetést is folytatni. Egy nap alatt sok csendes pillanatra kerül sor, amikor egyáltalán nem történik semmi. Egy hét alatt icipici növekedés figyelhető meg. Egy hónap alatt az icipici is egy kicsit többet nő. Egy év már olyan hosszú idő, hogy abba nem is szabad belegondolni. Timo Parvela
5. Mindig jönnek újabb apró emberi lények, akik még életük történetének első mondatát írják. A születések folyamata olyannyira emlékeztet a futószalagra, hogy mindig meglep, ha valami megállásra és tûnődésre késztet. Jodi Lynn Picoult
6. Gyermekkorunkban megvan a saját nyelvünk, ami nem olyan, mint a francia vagy a spanyol vagy bármi, amit elkezdünk negyedikben. Úgy születünk, hogy ezt tudjuk, de aztán el is veszítjük. Hétéves kor alatt mindenki folyékonyan beszéli a "ha" nyelvet. Töltsél csak el egy kis időt egy 100 centisnél nem magasabb egyénnel, és meglátod! Mi lenne, ha egy hatalmas madárpók mászna elő abból a lyukból ott, a fejed fölött, és jól nyakon csípne? Mi lenne, ha az egyetlen ellenmérget egy hegy tetején őriznék bezárva? Mi lenne, ha túlélnéd a pókharapást, de úgy, hogy csak a szemhéjadat tudnád mozgatni, és pislogással kéne kimorzéznod az ábécét? Az már nem számít igazán, hogy milyen messzire jutsz a kitalálósdiban, a lényeg, hogy ebben a világban még minden lehetséges. A gyerekek úgy gondolkoznak, hogy tárva-nyitva vannak a világra, és szerintem akkor lesznek felnőttek, amikor lassan becsukódnak. Jodi Lynn Picoult
7. Kései gyerek voltam, későn döbbent belém a felismerés: bőrünk-erünk hártyáiba kötve, ez a bonyolult szerkezet, ahogy vagyunk - pokolgép módjára mûködik... Mekkora kockázat, milyen őrült csoda, hogy - élünk egyik perctől a másikig. Fodor András
8. Gyerekkorban az idő pont úgy van jól, ahogy van. Megegyezik veled. Egyenlő veled. Nem siet, nem igyekszik sehová. Nem sürget, de nem is fékez. Azonban később történik vele valami. Mintha hirtelen meghibbanna. Vagy így: hasonlítani kezd arra az idétlen hámra, amely vagy iszonyatosan szorítja a nyakad és a mellkasod, vagy épp ellenkezőleg - lifeg rajtad.
9. Életem utolsó napjaiban értettem meg (...), hogy hozhattam volna más döntéseket is életem során, minden nap, minden órában, minden percben, minden másodpercben. Nem kellett volna hozzá, csak egy kis önbizalom. Elég lett volna csak egy kicsivel emeltebb fővel élni, csak egy kicsivel többre tartani magam. Susanna Tamaro
10. Az idős emberek testében mindig ott van az a gyermek, aki valaha újoncnak számított a világ történetében. Az összes többi, amit kívülről látunk, az idő rétegződése. Jostein Gaarder