Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek... s egy szellemi: a könyvtárnok.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden hadseregnek két alkotó eleme van: a felszerelés és a lelkiség. Teleki Pál
2. A könyvtár a szellemi táplálék tárháza, a nemzetek tudományos életének krónikája. Mindenütt és mindenkor a könyvtárak kincseiben tükröződik vissza az illető nemzet mûveltségi mintája. Wartha Vince
3. Szeretem a könyvtárosokat, végtére is az ő kezükben van az irodalom. Jó könyvtáros meg jó középiskolai irodalomtanár nélkül - semmi sincs. Esterházy Péter
4. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa. Kosztolányi Dezső
5. A tudás: könyvtárak párlata. Anatole France
6. A könyvtár az, amely összekapcsol minket a valaha élt legnagyobb emberi elmék felismeréseivel és tudásával, amelyet a természettől fáradságosan kivívtak; bolygónk és egész történelmünk legjobb tanítóival, akik fáradhatatlanul oktatnak és arra inspirálnak bennünket, hogy mi is járuljunk hozzá az emberi faj kollektív tudásához. Carl Sagan
7. Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. Carlos Ruiz Zafón
8. Minden regény két lényeges elemből áll: az egyik a cím, a másik a cselekmény... a többi már nem egyéb, mint egyszerû rutinfeladat. Néha már maga a cím is sugallja a cselekményt, aztán már elegendő a kedvező széljárásra bízni magát az embernek. Agatha Christie
9. A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. Carlos Ruiz Zafón
10. A szellemi személyazonossága minden "kimûvelt emberfőnek" magába foglalja mindazok gondolatait, kiktől olvasott valaha. Egyik legnagyobb varázslat, melynek révén a gondolkodó ember egyszerre több helyen lehet, megsokszorozhatja önmagát - az a nyomtatott írás, a könyv. Sok millió ember mégsem olvas könyvet, ez a kor egyik jellemző, aggasztó tünete, mikor mindennapjaink "berendezési tárgya" már a könyv. Legfeljebb újságot olvas, levelet, van aki csupán étlapot. Pedig nincs láthatatlanabb, hatékonyabb, biztosabban halmozó "egyetemünk" - világegyetemünk - az olvasásnál. Lassan halmozza fel emberi véglegességünk. Lászlóffy Aladár