Minden kudarc, minden szakítás egy kis halál. De nem szabad sokáig haldokolnunk, mert ahhoz túl rövid az ittlétünk. Új életet kezdeni, újjáépíteni viszont csak sík terepen lehet, földig kell rombolni mindent. Háziasszonyok nyelvén ezt nagytakarításnak hívják. Kifelé mindent, ami akadályoz a rendrakásban.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden szerelemnek megvan a maga természetes tartama. Legyen az néhány nap, néhány hónap, némelyik pedig kitart egy egész életen át. A miénk akkor és ott ért véget. Az én szememben a szakítás nem feltétlenül kudarc. Néha kell, hogy legyen annyi bátorság az emberben, hogy méltósággal lezárjon egy történetet, és megőrizze belőle azt, ami szép volt.
2. Azért kell jól karbantartani magunkat, azért kell nagyon jó formában lenni, hogy végigélhessünk mindent, amit akarunk az élettől, és akkor menjünk el, amikor már nyugodtan el is tudunk szakadni, amikor már legyinthetünk, hogy jó, tényleg kész, befejeztem, nincs már ide kötődésem. És akkor könnyû lesz elmenni. Lángh Júlia
3. Rombolni könnyû. Új életet építeni abból, ami megmaradt, az az igazán nehéz.
4. Mindig újat kell kezdeni, s mindig be kell fejezni, amit az ember kezdett. Így szakaszokra oszlik az élet, másképp pedig végtelenül összemosódik és lagymatag lesz. Móricz Zsigmond
5. Hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett, amikor valaki megjegyzi: "egy életünk van", mintha bele sem gondolnánk, mennyi igazság van ebben a mondatban. Amikor úgy igazán átérezzük és felfogjuk az értelmét, talán motiváltak leszünk cselekedni, búcsút inteni a nem mûködő kapcsolatoknak, és nagytakarítást végezni az élet egyéb területén is.
6. Ez tart minket életben: hogy például szükségünk van a kádba egy csúszásgátló gumiszőnyegre. Vagy egy kuszkuszfőző edényre. Vagy új konyharuhákra. Úgyhogy nem vásárolunk meg mindent egyszerre. Eltervezzük, hogy mikor melyik boltba megyünk majd. Nézelődünk, tanakodunk. (...) Lassan, fokozatosan töltjük meg a szekrényeket és a fiókokat. Szinte egy életbe telik, hogy egy egész házat megtöltsünk a holminkkal. És ha megtelt, eltörünk valamit, hogy újat vehessünk helyette, hogy másnap is legyen dolgunk. Néha még a párunkat is elhagyjuk, hogy egy másik történetet, egy másik házat, egy másik jövőt képzelhessünk magunknak. Egy másik életet, amivel majd megint dolgunk lesz. Grégoire Delacourt
7. Ha elég sokat éltél, biztos van a múltadban valami olyan, amit elfelednél. Amikor kudarcot vallottál vagy rosszul döntöttél. Egyetlen apró választás mindent tönkretehet, ezért eltemetjük, elfeledjük; de legbelül tudjuk, hogy kísérteni fog minket.
8. Amikor hátrahagysz valamit, és új fejezetet kezdesz, az mindig egy kis halál, és persze ott van a sokkal nagyobb halál is. Ez az élet körforgásának része, és mint ilyet, állandóan megtapasztaljuk.
9. A szakítás egy fontos dolognak a végét, a testi-lelki-szellemi kapcsolatunk lezárását jelenti, ami lehetett bármilyen rövidke is, de az életünk, a történetünk részévé vált.
10. Ha bizonyos dolgokról lemondunk, akkor azokat másokkal kell helyettesítenünk. Máskülönben az ember azzal a szándékkal, hogy új életet kezd, kitakarítja a szobát, s mivel nincs már több takarítani való, lefekszik, és elpusztul az unalomtól. Vagy, ami még valószínûbb, visszatér a régi életmódjához.