Minden, mi számított, elmúlt az életben, Tengernyi könny. Hidd el, semmi sem véletlen. Mentem, ha hívtak, harcoltam, nem kérdeztem, Maradt a vérző ima!

Kapcsolódó idézetek

1. Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem, Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem. Por és hamu, mi tûz volt a véremben, Szóljon a vérző ima! Dalriada
2. Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem, Mert egy nap neked mindent megtettem, Bennem minden a régi, te rólam mást hittél, Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé.
3. Sírj nyugodtan, sírj, ha kell. Talán tisztább leszel, De a dolgok megtörténnek, Bármit is teszel. Edda
4. Elszáll felettem az idő Tengernyi könnyet hullattam Ó, Uram, már csak az imában bízhatok A csillagod leszek, vezess engem utamon. Rihanna
5. Nagyon régen minden olyan könnyen ment, Éreztem, merre volt a fenn és lenn, Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam, De túléltem, nem adtam könnyen el magam, Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.
6. Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé. Becca Fitzpatrick
7. Semmit sem adtál, csak azt a percnyi sírást. (...) Ennyi maradt. De ez megmaradt, egyedül igaz bizonyítékként, hogy ami elmúlt, nem semmi volt, hogy az érzéseknek súlya volt, szépsége volt, lángja volt. Ez a kis kivetkőztető, hangtalan sírás, ez az, amire élesen, tisztán emlékezem, a szétnyomott nedvességre az arcodon. Bánat futott át a földön: valami történt. Létezett valami, aminek minden más jele bizonytalanná oszlott a messzeségben, az időben, de hogy akkor, utoljára, utolsó percben csupán, miután oly hosszú ideig bizonygattuk magunk és a másik előtt, hogy vége, nincs semmi már, nincs értelme, minek volt, miért kellett találkozni és álmodozni, hogy végül akaratlanul, akarat ellen mégis áttört a sírás, a bizonyíték. (...) Sírtál, és tudom, értelme volt a "semminek".
8. Ahogy élsz és harcolsz, rajtad áll, A te döntésed, élet vagy halál, De ne félj, csak menj, a fény téged vár, S légy, aki vagy, a múlt nem számít már.
9. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
10. Ami volt, elmúlt, mégis soha nem feledtem, Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem. Ha pedig mennem kell, már tudom, hogy megtettem és éltem, Szerettem és gyûlöltem, győztem és hibáztam, Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban.