Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!

Kapcsolódó idézetek

1. Ne félj, ne félj! Én itt vagyok veled. Imádkoznak az angyalok neked, Nem érhet baj, csukd be kis szemed, Aludj, aludj! Álmodjál szépeket.
2. Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok, Nem köszönök tőled el, mégis véget ér. Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, Belehalok, szívem már úgysem feled el. Children of Distance
3. Az álom szívünk vágya, ábrándos világ, Álmodj, ha a szíved fájna, s a bánat elmúlik, meglásd. Csak bízz, ez a fő, és egy nap a boldogság majd rád talál. A szivárvány ragyog az égen, Higgyél hát a mesékben, S az álmod egyszer majd valóra vál!
4. Ó, ami bánt, engedd el, Vagy a lelkedhez tapad, Élj örök élményekkel, Ami mindig megmarad.
5. Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, Emlékem így áldás rajtatok.
6. Aludj, édes gyermek, szárnyalj a széllel. Várok rád, míg eljő a reggel. Aludj, édes gyermek... Nehéz felhők tengerén ússz távoli földekig, s a hangom vezessen majd hazáig. Aludj, édes gyermek, semmitől se félj. Ha rád köszön a hosszú álom, örökké emlékünkben élsz.
7. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
8. Énnekem már nem fáj semmi, És örömet semmi nem ád. Csak emléked fáj még... oh hogy Örökké emlékezem rád! Vajda János
9. Tudom azt, hogy neked néha fáj, Tudom azt, hogy valahol vársz még rám, Tudom azt, hogy nem mondtam mindent el, De nem veszíthetlek el.
10. Kislány, mindketten tudjuk, hogy a szívfájdalmak jönnek és mennek, és hogy milyen sebeket hagynak maguk után. Egyszer újra táncolni fogsz, és a fájdalom véget ér, időd sem lesz a gyászolásra. Kislány, mindketten sírunk, De a nap még mindig az égen van, és éppen feletted ragyog. Abba