Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerû későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz. Oravecz Nóra
2. Az ember mindig azt kockáztatja, hogy vagy azok csapdájába esik, akik gyûlölik és üldözik, vagy azok ölelő karjába, akik szeretik és meg akarják védeni. Jerzy Kosinski
3. Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta! Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más. És akkor - hidd el! - nem ő a hibás. Jobbágy Károly
4. A nő mindig nő marad, vagyis olyan lény, aki mindig jobban örül annak, ha megcsókolják a kezét, mint ha barátságosan hátbaverik.
5. A nő, amikor erős, boldognak és szépnek érzi magát, ilyenkor minden férfi közül az erőben tobzódót kívánja magának, vállalva azt a veszélyt is, hogy összeroppan a karjai között. Honoré de Balzac
6. Állandóan oda kell figyelni egymásra. De nem egyfolytában. Ha az ember egyfolytában odafigyel, van rá esély, hogy később nem tud megbocsátani. Fredrik Backman
7. Az megeshet, hogy valaki ne szeresse a nőket. De nemigen eshet meg, hogy aki szereti őket, ne vigye olykor túlságba szeretetét. Robert Merle
8. Minden kapcsolat rászorul egy kis karbantartásra. Legyen az a legapróbb gesztus..., vagy ott folytatjátok, ahol abbahagytátok. A lényeg, ha igazán szeretsz valakit, akkor könnyen meghozod az áldozatot.
9. Az ember mindig megérzi annak a hangulati rezdüléseit, akit szeret. Ha érzi, hogy nyomasztja valami, szeretné átvállalni a terheit, ha bántják, megvédené, ha öröme van, meg akarja osztani örömét. S a lányoknak ehhez valahogy nagyobb tehetségük van, mint a fiúknak.
10. A szerelmek azért múlékonyak, mert alapjuk az önzés. Ezt senki sem ismeri be, sőt éppen az ellenkezőjét gondolja, mégis így van. Magunkat szeretjük a másikban, akit a legszívesebben bekebeleznénk, fölfalnánk, soha ölelő karjaink közül ki nem eresztenénk, s ha mégis elmegy, úgy érezzük, hogy testünk s lelkünk kitépett darabját is magával viszi. Müller Péter