Minden sokkal bonyolultabb lesz, amint birtokolni akarod a tárgyakat, a tulajdonodként szeretnéd magaddal cipelni őket. Én inkább mindent csak megszemlélek, így a dolgok örökre velem maradnak. Jobb a szívemben hordozni valamit, semmint a hátizsákomban.

Kapcsolódó idézetek

1. Valamikor szerettem volna egy helyen gyûjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (...) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni. Parti Nagy Lajos
2. Minden vagyonom elfér a nyeregtáskában. És ez jól is van így. (...) A legtöbb ember tulajdont akar. Földet, bőröndöket, kinek mi kell. Az ad nekik biztonságot. Pedig azt könnyû elveszteni. És a végén úgyse marad más az embernek, csak egy történet. Az legyen minél jobb!
3. Azt mondják, hogy a tárgyaink birtokolnak bennünket. De nem így van. A szeretteink birtokolnak. Örökre túsz leszel, ha fontos valaki. Harlan Coben
4. Mindig jobb a jövőbe nézni, mint a múltba. A tulajdon nem fontos. Gondolj a gyönyörû porcelánjainkra. Hány ember kezén megfordultak, hány háborút, természeti csapást átvészeltek, mielőtt hozzánk kerültek! Csak azért lehettek az enyémek, mert valaki elvesztette őket. Míg nálam voltak, örültem nekik; mostantól majd valaki más örül nekik. Maga az élet is csupán átmeneti. A tulajdon nem fontos.
5. Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltûnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Buddha
6. Csak olyan hátizsákot érdemes felvenni, amibe minden egyes belevalót gondosan mérlegelve pakoltunk be és mellécsomagoltunk a lelkünkből egy féltve őrzött darabkát is. Akkor legyen akármilyen nehéz az a zsák, soha nem érzünk rá vágyat, hogy letegyük.
7. Az ember a múltját mindig is mindenhova magával cipeli. A múlt nem olyan ám, mint a turistazsák, amit ledobhatok, ha rám nehezedik. Ledobhatjuk a hátunkról, de a múltunkkal együtt belőlünk is ott marad egy darab. Berkesi András
8. A vágy, hogy minden ízében megismerj valakit, a birtoklás, a kisajátítás egy módja. Szégyenletes kívánság, amelyről le kell tenni. Joyce Carol Oates
9. Mennyit nyom az életük? Képzeljék el, hogy hátizsákot cipelnek! Érezzék a pántokat a vállukon! Érzik? Most pakolják bele mindazt, amiből az életük áll! Kezdjék az apróságokkal, csecsebecsékkel, szuvenírekkel a polcokról, a fiókokból. Érezzék a növekvő súlyt! Jöhetnek a nagyobb dolgok: ruhák, asztali berendezések, lámpák, ágynemûk, a tévéjük. A zsák nehezedik. Most jöjjenek a nagyobb dolgok: a kanapéjuk, az ágyuk, a konyhaasztaluk. Tömjék bele mind, a kocsijuk is mehet! Az otthonuk, akár kis garzonlakás, akár kétszintes ház, szép sorjában tömjék bele mind a hátizsákjukba! Most induljanak el! Elég nehéz, igaz? Pontosan ezt csináljuk napi szinten: megpakoljuk magunkat, míg mozdulni sem tudunk, pedig jól tudjuk, a mozgás az élet. Így én most felgyújtom ezt a hátizsákot. Mit vesznek ki? Fotókat? Fotó annak kell, aki nem tud emlékezni. (...) Égjenek a fotók! Sőt, égjen minden, és képzeljék el, hogy holnapra már nincsen semmijük! Vérpezsdítő érzés, nem igaz?
10. A tested az a poggyász, amit egész életeden át cipelned kell. Minél több a felesleg rajta, annál rövidebb az út.