Minden teremtő lélek megérzi legalább egy pillanatra a semmi, pontosabban a léttelenség káprázatosan hívogató és szédületesen csábító örvényét. Éppen ezért az igazi veszteségek körül mindig a tragédia deleje vibrál a levegőben.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
2. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna. Marcus Aurelius
3. Egymás alatt s egymás felett s egymásba nyilva meztelen omlásban, mint ha testtelen hangok érkeznek süppeteg s oly földöntúli szerelem lelkével lüktetik tele a levegőt, hogy a zene megszületik a semmiben. Szabó Lőrinc
4. Hall vagy lát valamit. Látása, hallása hangulatot szül lelkében. A hangulat és érzés egy pillanatig még néptelen és alaktalan, mint az egeknek kéksége. Majd élettel, alakokkal, mozgással lesz tele, mint ahogy az ég megtelik nappal, holddal, csillagokkal, sugarakkal, fellegekkel. A teremtő lélek népesíti be az eget, az érzést és a hangulatot. Megfogamzik aztán eszméje, melynek szolgálatába állanak a tünemények. S amint az eszmének szóban, hangban, színben megtalálja igaz alakját, s elénk állítja mint élőt, küzdőt, viharzót, győzőt vagy legyőzöttet: előáll a költemény, a zene, a festmény. S ha így áll elő: akkor örök élete van. Ami így áll elő, annak a lángelme az alkotója. S amit a lángelme így alkotott: az minden nemzetnek és minden kornak el nem tékozolható kincse, soha nem szûnő gyönyöre, el nem múló dicsősége. Eötvös Károly
5. Ez mindennek a titka (...) a veszély! A veszély állandó érzete! Belélegezni, ahogy az ember a levegőt lélegzi be, megérezni, hogy ott van az ember közelében, hogy süvít, zúg, közeledik, mindjárt ránk tör. És a vihar kellős közepén nyugodtnak maradni! Ha nem, akkor elvesztél. Maurice Leblanc
6. A haszontalanság (...) mindig termékeny lesz. Elkap egy gondolat, és elkezd motoszkálni a fejemben. Jóisten tudja, hogy honnan jön az idea, de már azon gondolkodom, hogyan lehetne ennek formát adni, kifejezni, megosztani. Elmondani? Eljátszani? Elénekelni? Megírni? Hangoskönyv? Lemez? És amikor létrejön - a semmiből - egy gondolatból, és alkotás lesz, nincs annál boldogítóbb érzés számomra. Békés Itala
7. Az élet rövidsége állandóan a levegőben lóg, ami felerősít minden pillanatot. Sara Crowe
8. Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot. Fekete István
9. Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk. Victor Hugo
10. Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket. Dean Ray Koontz