Mindenki aggódik, alapvetően mindenki legalább egy kicsit mindig elveszettnek érzi magát, még a leggazdagabbak, legsikeresebbek, legmagabiztosabbak is folyton az épphogy megmaradás izgalmi állapotában élnek. A kétségbeesés az emberi természet része, úgyhogy amikor bármilyen formában jön a megkönnyebbülés, mint a királyfi a fehér lovon, mondjuk, vagy digitalizált sasok csapnak le Mordor lángoló lejtőire, vagy az amerikai lovasság támad a semmiből, ez erőteljes hatást gyakorol az emberi lélekre.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít.
2. Mindenki állandó rettegésben él. Nem vagy egyedül. Csak abban különbözöl a többiektől, hogy te már túl vagy a nehezén: bekövetkezett, amitől a legjobban féltél. Most már nincs mit veszítened. A többiek viszont továbbra is félelemben élnek. Van, aki tudatában van, és van, aki nem hajlandó tudomásul venni, de mindenki tud róla, hogy létezik, és egyszer őket is magával ragadja. Paulo Coelho
3. Amíg nincs semmid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi. Amíg nincs senkid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi vagy valami miatt elveszítheted őt. Minden szorongás valójában a veszteségekről szól.
4. Ezt jelenti teljes személyiségnek lenni. Az több a puszta nevetgélésnél meg annál, hogy az ember jól érezze magát. Elegyes érzelmeket jelent, felelősséget, mély érzéseket, feldobottságot és letörtséget. Életünk során mindnyájan elveszítünk dolgokat és embereket, és ez elszomorít minket.
5. És ha egy kicsit csökönyös lennék (...), az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk. Paulo Coelho
6. Mintha mindent és mindenkit a félelem hajtana. Alig van olyan pillanat, amikor az ember tudatosan vagy öntudatlanul ne rettegne valamitől vagy valakitől.
7. Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a veszteségekkel kezdjünk valamit. Pál Ferenc
8. Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról van szó, az emberek hazudnak, titkolóznak, megváltoznak, majd eltûnnek, egyesek egy új arc vagy személyiség mögé, mások sûrû reggeli ködben, egy szikla túloldalán. Lauren Oliver
9. Mindenfajta szorongásunk, félelmünk szerintem a legrejtettebben valahol egyfajta halálfélelem. De akár a halmozás, akár a kapzsiság, akár a birtoklás, akár a rohanás, akár a jelenben nem levés mind-mind valahol egy tudat alatt mozgó, erős halálfélelem, vagy legalábbis ide vezethető vissza.
10. Ez mindennek a titka (...) a veszély! A veszély állandó érzete! Belélegezni, ahogy az ember a levegőt lélegzi be, megérezni, hogy ott van az ember közelében, hogy süvít, zúg, közeledik, mindjárt ránk tör. És a vihar kellős közepén nyugodtnak maradni! Ha nem, akkor elvesztél. Maurice Leblanc