Mindenki bûnös valamiben (...). De néha könnyebb olyasmit bevallani, amit nem követtünk el, mint szembenézni az igazsággal.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki hazudik néha. Az ártatlan azért, nehogy gyanúba keveredjen. A bûnös azért, mert nincs más választása.
2. Nem is lehetünk meggyőződve senkinek az ártatlanságáról, viszont biztosak lehetünk minden ember bûnösségében. Minden ember tanúskodik minden más ember bûnéről. Albert Camus
3. Van, amit azért teszünk, mert meggyőzzük magunkat, hogy ez a legjobb megoldás mindenkinek. Bemeséljük magunknak, hogy ez a helyes, ez az önzetlen lépés. Ez sokkal egyszerûbb, mint bevallani magunknak az igazat. Jodi Lynn Picoult
4. Mindannyian bûnhődni fogunk, akárhogy is alakul. Az az élet egyik törvényszerûsége, az emberek bûnhődnek. Bûnhődnek, amiért jók voltak, bûnhődnek, amiért rosszak voltak. John Hoyer Updike
5. A múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz. (...) Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el hibát. Nicholas Sparks
6. Az őszinteség (...) a legnehezebb. Hiszen az ember önmagával szemben sem őszinte. Még önmagának sem meri sokszor bevallani a tévedését. Minduntalan mentséget keres és talál rá. Hát még kiállni a tömeg elé... Berkesi András
7. Néha nem azért hiszünk el bizonyos dolgokat, mert igazak, hanem mert könnyebb elfogadni a hazugságot.
8. Néhány ember bûnösnek érzi magát olyan dolgokért, amit megtett, és mások bûnösnek érzik magukat olyanért, amit nem tettek meg.
9. Mindenki tett olyat, amivel megbántott valaki mást, vagy cselekedett önző módon, amivel másoknak okozott fájdalmat, de ezt nem mindenki látja be. A legrosszabbak azok, akik elismerik, hogy ártottak másoknak, de nem mutatnak megbánást.
10. Mindenki bûnös az életben. Bûnösök vagyunk és nincs idő, hogy még e világon megfizessünk bûneinkért. Próbálunk elvegyülni a tömegben, próbálunk ismeretlen arcok, ruhák közt elbújni, mintha mi is csak apró, tehetetlen mellékszereplői lennénk az élet gyötrelmeinek. És abban a pillanatban, hogy meglátunk egy aprócska reménysugarat, mindenkiről megfeledkezve, saját feloldozásunkért kiáltunk. De önző kiáltásaink biztosan süket fülekre találnak, megtépázva bennünk a hitet, hogy nem vagyunk egyedül.