Ugrás a tartalomra
- Mindenki csinál valamit.
- Mi meg csak itt ülünk. Ha meghalnék, az emberek csak onnan tudnák, hogy éltem, hogy a seggem nyoma itt maradt ezen a fotelon... Csinálnunk kell valamit! Valami nagyot!
Kapcsolódó idézetek
-
Ülünk, ülünk tehetetlenül (...). Várjuk, mikor nyílik meg alattunk a föld. Mert mire megmozdulunk, késő lesz. Moccanni próbálunk, kapálóznánk, aztán mindig egy helyben találjuk magunkat.
Szilvási Lajos
-
Gyere, ülj ide mellém, hadd súgjak valamit!
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít.
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni.
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ...
Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem, más nem számít,
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni, többé nem kelnék életre!
Children of Distance
-
Meg kell tennünk. Csak nem képzelik, hogy ülök karba tett kézzel, míg meghalok? Ha van remény, meg kell próbálni.
-
Az emberek legtöbbje csak lélegzik. Én úgy akarok meghalni, hogy éltem.
-
Bármi történik, menjünk csak előre. Ezt kell tennünk. Olyan ez, mint amikor versenyautóban ülünk... nem gondolunk arra, hogy meghalhatunk benne. Van előttünk cél. És csak a célt akarjuk megvalósítani.
Adam Makos
-
Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás.
Kaffka Margit
-
Ha valakinek segítségre van szüksége, ott szeretnék lenni. Minden földön fekvő embert fel kell valakinek emelnie, függetlenül attól, hogyan került oda. És én boldog vagyok, ha egyet-egyet nekem sikerül felemelnem.
-
Én nagyon szeretek filozofálni. Tényleg, néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök - kívülről nézve biztosan nagyon komikus lehet -, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről.
Tompos Kátya
-
A nagy azért tûnik csupán nagynak, mert mi térden vagyunk. Ideje lenne végre felállni!
-
Megöl az élet, hogyha hagyom.
Lovagolunk a szavakon.
Hiába való szó-rodeó,
tettek nélkül semmire sem jó.