- Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerûségben... - Hanem miben hiszel? - Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényûzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem lenne jó hozzászokni ahhoz, hogy egyszerre csak van valaki, lett valaki, akivel naponta megoszthatok mindent (...). Ez veszélyes. Beleélni magamat valamibe, ami az összetartozás látszatát adja, csupán attól, hogy napi kapcsolatban vagyunk. Lángh Júlia
2. Szüntelenül szemünk előtt kellene tartanunk az idő hatását és a dolgok változandóságát, és mindennél, ami történik, annak ellenkezőjét kellene elképzelnünk. Gondoljunk tehát a szerencsében a szerencsétlenségre, barátságban az ellenségeskedésre, szerelemben a gyûlöletre, bizalomban és nyíltságban az árulásra - és megfordítva is. Ez az igazi életbölcsességnek ki nem apadó forrása. Arthur Schopenhauer
3. Szüntelenül szemünk előtt kellene tartanunk az idő hatását és a dolgok változandóságát, és mindennél, ami történik, annak ellenkezőjét kellene elképzelnünk. Gondoljunk tehát a szerencsében a szerencsétlenségre, barátságban az ellenségeskedésre, szerelemben a gyûlöletre, bizalomban és nyíltságban az árulásra - és megfordítva is. Ez az igazi életbölcsességnek ki nem apadó forrása. Arthur Schopenhauer
4. Amikor megszokástól függünk, a végpont félelmetesnek tûnhet. De néha, amikor megtörjük a szokásokat, valami jobbat találunk, valami váratlant, valamit, amiről álmodni se mertünk. Szabadságot és békét.
5. A nemzetünk hozzá van szokva a félelemhez. Ha őszinte akarok lenni nemcsak hozzátok, hanem önmagamhoz is, akkor azt kell mondanom, ez nem csak a nemzetre vonatkozik, hanem az egész világra, és nem csak egyszerû megszokás, hanem függőség. Az emberek sóvárognak a félelem után. A félelem mindent igazol. Azt is, hogy fokozatosan lemondunk a szabadságunkról; a végén már azt is eltûrjük, hogy minden lépésünket szemmel tartják, és olyan adatbázisokban rögzítik, amelyekhez egy átlagember soha nem fog hozzáférni. A félelem teremti, meghatározza és alakítja a világunkat, és nélküle a legtöbben aligha tudnának mit kezdeni magukkal. Az őseink egy korlátok nélküli világról álmodtak, mi meg arról, hogy új korlátok mögé szorítjuk az otthonainkat, a gyerekeinket és önmagunkat. Napról napra tovább szûkítjük a mozgásterünket, egy olyan fokú biztonság nevében, melyre hiába is törekszünk. Egy lehetőségekkel teli világot vettünk át az elődeinktől, és összezsugorítottuk. És elmondhatjuk ezek után, hogy biztonságban érezzük magunkat? Mira Grant
6. Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltûnhet egyszer. Robert Merle
7. Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. (...) Az egyszerû napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!
8. A megszokás, a természetesség az, ami megmérgezi a hétköznapokat. Ha természetes valakinek, hogy könnyedén felszáll a buszra, vagy feljut lift nélkül az emeletre, már nem is értékeli. Hisz minden nap átéli. Hozleiter Fanny
9. Az élet lényegében nem más, mint merő bizonytalanság. Bizonytalan a jövő. Anélkül, hogy bármi előjele volna, egyik napról a másikra előre nem látható fordulatot vehet az életünk, autóbalesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük az állásunkat, a szerelmünket, a barátainkat... Összeomolhat a gazdaság, természeti csapás érheti országunkat, és hajléktalanná válhatunk. Mindig fennáll a lehetősége, hogy hirtelen meghal az ember, csak úgy, egy szempillantás alatt, minden előzmény nélkül, mintha a semmiből jönne. Nem az élete "végén", szó sincs egy élet szükségszerû lezárásáról vagy befejezéséről, bevégzéséről. Ez a bizonytalanság legfőbb, mindig jelenvaló forrása. Jannah Loontjens
10. Nem gondolom, hogy mindenkinél örökké tart a szerelem, a megszokás érzete pedig gyakran összezavarja az embereket. Nem látják a kettő között a különbséget.