Mindenki szeretetre vágyik (...). Mit tehetünk? Még az oktalan állat is szereti, ha megsimogatják. Kidugja pofáját az ólból: no, itt vagyok, simogass meg!

Kapcsolódó idézetek

1. Minden gyermek kétségbeesetten vágyik a szülei szeretetére. Akkor is, ha bántják. Akár fizikailag, akár verbálisan, akár érzelmileg. Kollár Betti
2. Milyen intenzív dolog ez - az emberek azon vágya, hogy szeressék őket. Ez az egyik legalapvetőbb érzés, ami a szociális állatokat szociálissá teszi.
3. A nők szeretnek ölelkezni. Legszívesebben megölelnének mindent, ami él és mozog.
4. Csókoljon meg (...). Bármit megtennék a csókjáért. Minden hegyet megmásznék, minden folyón átúsznék, minden sivatagon átkelnék. Neil Gaiman
5. Ha valaki megszereti, ha valaki megosztja vele a gyönyört, azért mindig hálás az emberi állat. Guy de Maupassant
6. Adjatok egy csókot minden kis gyermeknek, aki mosolyog reátok! Fogjatok kezet minden emberrel, aki szenved! Ne számláljátok meg, hogy hány csókot adtatok annak a gyermeknek, és hányszor fogtatok kezet szenvedő emberekkel! Szeretni: már magában is boldogság. Paolo Mantegazza
7. Ribizke - mint minden magányos ember - szól egy pár szót a kutyához, és a kutya a farkát csóválja, a szeme nevet, mert szereti az emberi hang lágy hullámzását, legfőképpen pedig szereti azt a simogató valamit, ami a hang mögött van. És szereti a gazdája szemét is, amelyben annyi erő van, parancsolás, néha harag, de sokszor vidámság, és ha még a kezét is a fejére teszi, akkor valami lágy reszketés szalad végig egész testén, és nyüszíteni kell a boldogságtól. Fekete István
8. A fal ember és állat közt könnyen leomlik. Mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk, és ha magányosak vagyunk és boldogtalanok, a távoli rokonok barátságát is szívesen fogadjuk. Õk ugyanúgy szenvednek, ha fáj nekik valami, ők ugyanúgy élelemre, melegségre és egy kis szeretetre vágynak, mint mi, emberek.
9. Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Gyakorlatilag mindent ezért csinálunk. Jodi Lynn Picoult
10. Ölelés, alighanem ez a legszebb szó. Amikor mindkét karunkkal érintjük egymást, körbefogjuk egymást, eggyé válunk: két ember összeolvad az élet örvényében, a tágas és talán isten nélküli ég alatt. Valamikor az életben mindannyiunknak szüksége van egy ölelésre, néha fájón, egy vigasztaló, zokogásra késztető ölelésre, vagy egy menedéket jelentőre, ha valami belül elszakadt. Egyszerûen azért vágyunk ölelésre, mert emberek vagyunk, és mert a szív érzékeny izom. Jón Kalman Stefánsson