Mindenkinek az életében van egy vízválasztó; az a pillanat, amikor az emberre rátör a felismerés, hogy olyan döntés előtt áll, ami kihatással lesz az egész jövőjére, minden további tevékenységére, és ha rossz döntést hoz, nem biztos, hogy helyre tudja hozni. És néha az állítólagos rossz döntés az, ami lehetővé teszi, hogy emelt fővel, méltósággal várjuk a véget; annak megnyugtató tudatában, hogy a helyes utat választottuk. Lehet azonban, hogy az ilyen pillanatok jelentőségét csak utólag ismerjük fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkinek adódik egy olyan pillanat az életében, amikor választás előtt áll. Amikor tudja, hogy lesz Előtte és Utána, és az a bizonyos pillanat a vízválasztó.
2. Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében. Fredrik Backman
3. A sorsfordító pillanatokban néha megadatik legalább néhány perc, hogy mérlegeljük a kockázatokat, mielőtt megtesszük azokat a bizonyos kritikus téteket, amelyek életünk egész folyását más mederbe terelhetik, máskor viszont egyetlen pillanatnyi hezitálás mindent elárul.
4. Néha mi hozunk döntéseket, máskor mások hozzák meg helyettünk. Egy életben egyszer vagy kétszer adódik egy pillanat, amikor megértjük, hogy mindaz, ami történt, hogyan vezetett minket oda. Dan Millman
5. Az életben mindig érkezik figyelmeztetés a megfelelő időben. (...) Amikor több út kínálkozik, ott mindig megállít az élet, hogy nézzünk körül. A kérdés csak az, észrevesszük-e, hogy egy stoptábla előtt állunk? Ha igen, akkor kezünkben a döntés, és mindig választhatjuk a jó utat.
6. Az ember életében vannak olyan kihívások és pillanatok, amikor dönteni kell. Nyilasi Tibor
7. Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. Richard Russo
8. Hány olyan pillanat játszódik le az életünkben, amikor igazán döntő lépésre szánjuk el magunkat? Nem túl sok. Főleg azért, mivel általában csak utólag derül ki, mennyire fontos is volt az a döntés.
9. Néha az életben a számtalan prózai döntés között – mint például, hogy mit együnk, hol aludjunk, milyen ruhát vegyünk fel – felbukkan egy igazán fontos válaszút. Ezekben a pillanatokban, amikor a jelentéktelenség köde felszáll, és a sors a szabad akarat választása elé állítja az embert, csak jobbra mehetünk, vagy balra – nem ragadhatunk le középen, hogy majd elbújva kivárjuk, mi lesz. Nem lehet alkudozni a lehetőségekkel, amelyek előtt állunk. Választani kell és felvenni a kesztyût. És közben tudni, hogy onnan már nincs visszaút. J. R. Ward
10. Bizonyos eseményekről egyszer csak kiderülhet, hogy átjáróként mûködnek az ember életében, egyik életszakaszból a másikba. És nem csak azokra a lépésekre gondolok itt, amelyeket az ember szándékosan tesz, mint mikor mondjuk elköltözik otthonról, elvállal egy új állást, vagy egy nyári délután hozzámegy ahhoz, akit szeret. Hanem a váratlan eseményekre is; egy telefonra az éjszaka közepén, balesetekre, rizikós döntésekre, melyek nem jönnek be.