Mindent megtettem amit csak lehetett - érdemrendet alapítottam a tiszteletedre elneveztem rólad kastélyokat és parkokat a te szobrodat tettem főterekre beleírattalak az összes történelemkönyvbe és még mindig nem lélegzel.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnélek feledni, de nem tehetem. Valaki tüzes késsel belém véste a neved, szerelmem.
2. Nem vagyok hajlandó kitörölni mindazt, amit irántad éreztem. A szívemben őrizlek.
3. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
4. A harc alább hagy bennem, De nem felejtek semmit, És kezdeném is újra. Neved szép betûit Ámor homlokomra írta. Ákos
5. Míg élek, lélegzek, míg van eszem; a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,- de azért el nem feledem! Berda József
6. A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz.
7. Egy vallomással tartozom. Én mindig téged szerettelek, de úgy, (...) ahogy egy férfi szerethet egy nőt, ahogy egy hős egy hősnőt, ahogy ember nem szerethet mást életében.
8. Megpihent a kéz, mely értünk dolgozott, megpihent a szív, mely értünk dobogott, könnyes az út, mely hozzád vezet, örökké őrizzük emlékedet.
9. A sírkövemre azt kellene felírni: "megpróbálta". Még az se akarom, hogy "mindent megpróbált", mert sose lehet mindent megpróbálni. De "megpróbálta". Roy Jacobsen
10. Te tönkretettél engem, kitépted érző keblemből a szívet, mely csak érted vert, mely soha nem szûnik meg érted verni, míg agyamat tudom, s míg eszemben egy csepp vér kering! De nem átkozlak... Menj utadon, néked tán még öröm-virág is nyílik azon, nekem is nyílik virág: a sír-virág! Rudnyánszky Gyula