Mindig az írásukból ismerhetjük meg legjobban az embereket. A szó elkápráztat és becsap, mert az arc is játszik hozzá, mert szájról száll a szó, és a száj vonz, és a szem elkábít. De a fekete betû a fehér papíron, az maga a meztelen lélek.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy arc rácáfol a szavakra, az arcot kérdezzük. Elég egy hamis tekintet, egy elpirulás, egy arcizom elnyomhatatlan megrándulása, és már tudjuk. Rájövünk a képmutatásra vagy az álságos beszédre, és előttünk a meztelen igazság.
2. Elsősorban a szemek és a mosoly vonzanak. Az arc, a hangszín. Azután megnézi az ember az alakot, megnézi, mi van még ott, de utána visszatérek a belső tulajdonságokra: az észre, a humorérzékre, az adni és kapni tudásra. Azután a csengő vagy megszólal, vagy nem. Gregory Peck
3. A szó varázsszer. Aki ír, szavakkal varázsol, világot teremt. Aki olvas, átéli ezt a varázslatot, és tovább teremti.
4. A beszéddel, de még inkább az írással az ember túl tudta emelni magát a halálon. A szájhagyományokban és a könyvekben fennmarad az egyén lényegi része, mert különféle időkben és helyeken tud hatni mások gondolkodására és tetteire; egy papírra rótt fekete jelsor könnyekre indíthat valakit, amikor már rég porrá omlott a csontja is annak, aki leírta. Julian Sorell Huxley
5. A nyelv titokzatos dolog. Nemcsak a beszéd, a szó közöl, többet mond olykor a szem, egy félbehagyott kézmozdulat. Pilinszky János
6. Az önbizalom a lénye legszebb eleme. Ragyogjon, és ellenállhatatlan lesz! Ha szép dolgokkal tölti meg a bensőjét, vonzóvá válik. Raphaëlle Giordano
7. Egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket.
8. Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig odamegy, ahol több életben van része. (...) Mindig a több kell, a ragyogóbb, a tüzesebb, az érdekesebb, a komolyabb, az izgatóbb, a hatásosabb, a megragadóbb. Hamvas Béla
9. Ha élő emberekről van szó, folyton ismeretlen és meg sem ismerhető tulajdonságokkal kell számot vetnünk. Az ember csak úgy remélheti, hogy megtud róluk valamit, ha hosszú és bonyodalmas személyes kapcsolatba kerül velük, ez pedig roppant kellemetlen, unalmas és rengeteg időbe kerül. Ugyanez az eset a folyó eseményekkel is: hogyan tudhatok meg róluk valamit, hacsak nem áldozok fel esztendőket kimerítő közvetlen tanulmányokraő De ha ezt teszem, újra belegabalyodom a kellemetlen kapcsolatok végtelen sorozatába. Nem, akkor már jobb a múlt. Az nem változik: minden ott van készen, fehér papíron fekete betûkkel, és az ember mindent megtudhat róla kényelmesen, tisztességesen és mindenekelőtt magányosan: olvasás útján. Aldous Huxley
10. Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való. Guy de Maupassant