Mindig ingadoztam tartózkodás és teljes odaadás között, hogy aztán a kellő habozás után kitárt karral vessem magam a mûködő vulkánba, amit majd megbánok, miközben recsegnek-ropognak égő csontjaim.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha úgy érzem, hogy a megfoghatatlant akarom megfogni, néha meg azt, hogy jeget ölelek, és mire felenged a karomban, engem magamat megdermeszt. Guy de Maupassant
2. Ma reggelre beletörődtem, hogy meg kell adnom magam. Az eszem még mindig tiltakozik, de minden, ami az eszemen kívül van bennem, a szemérmetlen érzékeim, az erőszakos idegeim... minden hozzád hajszol. Szilvási Lajos
3. Röpûlne a testem, kalandor a lelkem, de láncraverten a vágy mit ér. Szabó Lőrinc
4. Mily sokféleképp ítéljük meg a dol­gokat! Hányszor változik az elképzelésünk! Amit ma hiszek, azt minden képzelőerőm­mel hiszem; minden csápommal és karom­mal megragadom... Nyakig benne vagyok, testestül-lelkestül; de nem egyszer, hanem százszor, ezerszer s naponta megint más után kapok, s megint csak eleresztem. Michel de Montaigne
5. Kézzel-lábbal kapálózom az olyan teendők ellen, melyek önmagamtól vonnak el és másegyébhez láncolnak. Kölcsönözzük oda magunkat, ha kell: de csak önmagunk­nak adjuk magunkat. Michel de Montaigne
6. Úgy vagyok, mint aki magát megadta épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most elfogja vagy szívébe lőjön, rejtélyességem fegyverét önként, feladva félredobtam, s hogy foglyul ejts - azt várom én végleges-kiszolgáltatottan. Baranyi Ferenc
7. Bármit odaadtam volna, ha lefekhetek mellé, testéhez bújhatok, hogy összefonódjak vele, s végül a karjaiban alhassak. A puszta vágytól verítékes, áramütött, hideg és- meleglelt lettem. Vavyan Fable
8. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Karinthy Frigyes
9. Kétféle reakciót váltanak ki belőlem a nagyon kitartó emberek. Vagy azonnal otthagyom őket, vagy hagyom, hogy teljesen elbûvöljenek. Paulo Coelho
10. Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő, tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínûleg semmi baja, de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis, úgy tûnt, túl tudom élni ezt is. Stephenie Meyer