Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő, tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínûleg semmi baja, de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis, úgy tûnt, túl tudom élni ezt is.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érinthetetlen, a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek.
2. Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott szét, és pusztító hullámokat küldött a végtagjaimba és a fejembe - de el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni. Stephenie Meyer
3. A szívem vadul kalimpált, a vérem forrón lüktetve, sebesen áramlott az ereimben. A tüdőm csordulásig telt a bőréből áradó édes illattal. Mintha az az üresség sose lett volna. Hibátlan egész voltam - nem gyógyult, hanem inkább "soha-meg-nem-sebzett". Stephenie Meyer
4. Fájt a mellkasom, mintha a düh valami lufi lenne, amely egyre nagyobbra fújódik bennem, de csak nem akar kipukkadni.
5. Nap mint nap találkozunk emberekkel az utcán, akik ugyanúgy éreznek, mint maga vagy én, csak a többség nem tudja, mi is ez. Férfiak és nők hónapokon át járkálnak úgy, hogy nehezen kapnak levegőt, orvosról orvosra járnak, mert azt hiszik, a tüdejükkel van baj. Csak mert olyan átkozottul nehéz beismerni, hogy valami más ment tönkre. Hogy a lelkük fáj, mintha ólom volna a vérükben, és leírhatatlan nyomás nehezedik a mellkasukra. Fredrik Backman
6. Úgy éreztem magam, mint egy darab szakadt, mocskos rongy. Azokat a véres foltokat senki sem fogja tudni már kimosni. S az az én vérem volt, belülről véreztem, kifakadt a lelkem, és tanácstalanul meredtem magam elé. Dora Craiban
7. Míg élek, lélegzek, míg van eszem; a sok belém szúrt tüskét sziszegve viselem,- de azért el nem feledem! Berda József
8. Azt gondoltam, hogy már megsérültem ezelőtt, De senki nem hagyott rajtam ekkora sebet, A szavaid mélyebben vágtak egy késnél, Szükségem van valakire, aki életet lehel belém. Shawn Mendes
9. Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik. Paulo Coelho
10. Minden egyes lélegzet fájt és égetett - mintha az előbb súrolták volna végig acélforgáccsal a légutaimat. De lélegeztem. És majd megfagytam. Kismillió éles, jeges vízcsöpp záporozott az arcomra és a karomra, amitől egyre hidegebb lett. Stephenie Meyer