Mindig irigykedik egymásra a két nem, a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, ettől olyan fantasztikus az egész! Minden szeretet más, csak a gyûlöletek egyformák.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig, mindenkor, mindenhol egy fiút és egy lányt, akik időnként kettesben szeretnének maradni, ahelyett hogy állandóan az egész társasággal lógnának, azonnal egy párnak vélnek. És egy pár irigységet ébreszt. Az irigység fáj, és egyre dagad, és elkezd gúnyt termelni, nagyjából ugyanúgy, ahogy egy piszkos seb a gennyet. Ámosz Oz
2. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
3. Ó, irigység, te számtalan gonoszság gyökere s az erények ölő férge! Minden más bûnnel (...) jár valami kellemes is, de az irigységgel semmi egyéb, mint kedvetlenség, harag és dühöngés. Miguel de Cervantes
4. Ha szeretsz valakit, mindent megosztasz vele... a jót, a rosszat, ami kínos, ami ijesztő. Mind része annak, ami vagy.
5. A szeretet élesen lát, a gyûlölet még élesebben, de a féltékenység lát a legélesebben, mert az egyszerre szeretet és gyûlölet.
6. Az irigység, csakúgy mint a harag vagy a gyûlölet, önmagába visszaforduló, negatív érzelem. Azaz arra nézve fájó és káros, aki érzi.
7. Minden egyszerre történik meg velünk: a szeretet is meg a gyûlölet is. (...) Azt hiszem, hogy ez az állandó egyidejûség, ez a szerelem. Apáti Miklós
8. A jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség (...) furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt mûködnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitûnő a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az igazi, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban vannak. Kosztolányi Dezső
9. A szerelem mindent jelent. A legjobbat és a legrosszabbat, a kellemeset és a kellemetlent.
10. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyûlöl. Endrődi Sándor