Mindig szoktam magammal valami könyvet vinni, ha valamikor valahová távolabbra s hosszabb időre mentem, részint ugyan valóban azért, hogy akárhol is olvashassak, részint pedig csupán hiúságból, hogy lássák, ki és mi vagyok én.

Kapcsolódó idézetek

1. Azért indulok el mindig egy nagy útra, hogy bennem is elinduljon valami. Cholnoky Jenő
2. Minden szabadidőmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat. Berkesi András
3. Mindent elkövetek azért, hogy más legyek, jobb ember, de mindig ott van az a részem, amelyik olyan akar lenni, amilyen vagyok.
4. Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is.
5. Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz. Ernest Hemingway
6. Minden egyes könyv, mindegy, hogy miről szól, tágítja az ismereteimet arról a világról, amelyben élek, amelyben őseim élhettek, és amelyben, ki tudja, meddig, én is élni fogok.
7. Egy könyvnek mindig a végét olvasom el először, hogy ha esetleg meghalnék közben, legalább tudjam, mi lett a vége. Nora Ephron
8. Az olvasás is olyan dolog, amit valaha élveztem, amikor még semmi gondom nem volt a világon. Az utóbbi pár évben viszont nem töltöttem túl sok időt vele. Sosem lett volna szabad lemondanom róla, mert ez nagyon kellemes menekülés a valóságos világból... amire kétségbeejtően nagy szükségem van.
9. Gyakran éreztem, hogy nekem abban telnék gyönyörûségem, ha mindig mehetnék, egyenest, az orrom után, anélkül, hogy tudnám, hová, anélkül, hogy bárki nyugtalankodnék miatta, és ha mindig új országokat látnék. Én soha sehol sem vagyok igazán, és azt hiszem: máshol mindig jobb lenne, mint ott, ahol vagyok. Charles Baudelaire
10. Könyvtárban lenni jó: néha úgy érzi magát ott az ember, mint valami pályaudvaron, s ha egzotikus tájakról olvas, mintha vonat röpítené távoli partok felé. Umberto Eco