Egy könyvnek mindig a végét olvasom el először, hogy ha esetleg meghalnék közben, legalább tudjam, mi lett a vége.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha veszek egy könyvet, mindig először a végét olvasom el. Mert kiborítana, ha úgy halnék meg, hogy nem fejezem be a könyvet.
2. Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig. Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok. Anatole France
3. Az olvasás és a tanulás célja mindig az, hogy jobb élethez - és halálhoz - segítsen minket. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor félre kell tennünk a könyveket és a tettek mezejére kell lépnünk. Ryan Holiday
4. Én mindig először megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betûket, aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó. Ágai Ágnes
5. Mindig meg akartam halni, s mindig írtam helyette egy könyvet. Kertész Imre
6. Nem viselem el, ha egy történet befejezését nem tudhatom meg. Végigolvasok mindenféle jelentéktelenséget - ha egyszer belefogtam - pusztán lázas mohóságból, hogy bekebelezhessem a lezárást - akár édes, akár fanyar -, s bevégezzem, amit elkezdenem sem kellett volna.
7. Mindig szoktam magammal valami könyvet vinni, ha valamikor valahová távolabbra s hosszabb időre mentem, részint ugyan valóban azért, hogy akárhol is olvashassak, részint pedig csupán hiúságból, hogy lássák, ki és mi vagyok én. Táncsics Mihály
8. Ha egy jó könyvet először olvasok, az éppen olyan, mintha új barátot szereznék, s ha egy könyvet, amelyet ismerek, újra elolvasok, mintha régi baráttal újra találkoznám.
9. Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára. Fekete István
10. Egy könyv gyakran egy egész életre olvasóvá tesz, vagy egy egész életre elront egy embert. Johann Gottfried von Herder