Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságra leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?

Kapcsolódó idézetek

1. Azért ápoljuk az embereket, amikor betegek, mert igazából szeretjük őket? Vagy azért ápoljuk őket, mert amikor a mi időnk jön el, szeretnénk, ha valaki velünk is törődne? Vagy számít ez?
2. Amíg ifjak vagyunk még, a világ véleménye szerint élünk, és fontosabb számunkra a másokkal, mint saját magunkkal való jó viszony. De mihelyt az öregkort elértük, már jóval kevésbé látjuk érdekesnek az idegent, és semmi sem foglalkoztat annyira, mint épp saját magunk, akit nélkülözni kell már nemsokára.
3. Egy bizonyos korig szükségünk van a szülőkre, utána meg nekik van szükségük ránk. Marjane Satrapi
4. Amikor gyerekek vagyunk, másokra van szükségünk a túléléshez. Amikor haldoklunk, szintén másokra van szükségünk. De itt van a titok: a kettő között még inkább szükségünk van másokra!
5. Mindannyian tudjuk, hogy idővel öreggé és rondává válunk - és azt is, hogy ennek a sorsnak nem szükséges elragadnia tőlünk a szeretetet, hanem ehelyett idős korunkban több szeretetet adhatunk és kaphatunk, mint fiatal éveinkben, ha erénnyel, együttérzéssel és nagylelkûséggel élünk. Stefan Molyneux
6. Sokszor hasonlóan bánunk másokkal, mint ahogy magunkkal. Ha a saját fájdalmunkkal nem törődünk, esélyes, hogy másokét sem vesszük túl komolyan. Ha durván ítélkezünk önmagunk felett, ugyanezt könnyen megtesszük másokkal is. Önmagunk elfogadása minden együttérzés alapja.
7. Azt mondod, ösztönösen gondoskodunk magunkról és az utánunk következő nemzedékekről (...). De valójában csak magunkról gondoskodunk. Magunkról és a gyerekeinkről. Legfeljebb az unokáinkról. Akik őutánuk következnek, azokról megfeledkezünk. Ugyanakkor képesek vagyunk olyan változásokat létrehozni, amelyek száz nemzedék sorsát befolyásolják, és amelyek minden utánunk következő számára rombolást jelentenek. Maja Lunde
8. Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér, és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla. Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele, mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki, ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk. Elmúlhat így az egész élet is. Vavyan Fable
9. Nemcsak akkor kell törődni valakivel, ha beteg, vagy nagy bajban van... hanem akkor is, ha a másik történetesen egészséges - akkor is oda kell rá figyelni, folyamatosan. Jókai Anna
10. Örülhetsz tárgynak, munkának, sikernek, mûvészetnek, természetnek, eszmének, hitnek és így tovább. Akár mind az életed fontos része lehet. De a végső óráikban mégiscsak arra vágynak az emberek, hogy szerető közeg vegye őket körül. Csûrhetjük-csavarhatjuk, de a nap végén a legnagyobb erőt az adja számunkra, ha mély és kiegyensúlyozott kapcsolatban létezünk azokkal, akiket szeretünk. Csakhogy az ilyen kapcsolatok nem hullanak az ölünkbe. Tennünk kell értük!