Minél meghittebb a viszonyunk valakivel, annál nehezebb tárgyilagosan meghallgatnunk az álláspontját anélkül, hogy védekezni, visszavágni próbálnánk. (...) Nem az fáj, amit ilyenkor mondunk, hanem az, ahogyan.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha jobb csendben maradni, mint beszélni. Néha csak olyan dolgokat mondunk a másiknak, ami bántó, és aztán veszekedni kezdünk. Néha olyan dolgokat is mondunk egymásnak, amit nem kellene.
2. Néha (...) nehezebb bizonyos dolgokról beszélni. Különösképp kényes témákról. Minél szeretőbb család vesz körül bennünket, annál nehezebb az ilyesmiről beszélni, mert előre tudjuk, hogy felzaklatjuk őket. Cara Hunter
3. Szeretek beszélgetni, szívesen hallgatom meg a másikat is, de az a tapasztalatom, hogy igazi közelség csak olyankor jöhet létre, ha egy ideig nem szólalunk meg. A gyöngédséget követő béke és nyugalom nélkül nehéz érzékelni egy szerelmi kapcsolat árnyalatait, nehezebben értjük meg egymást. A beszéd és más hangok sokszor a védekezőmechanizmus szerepét töltik be, hogy elkerüljük az igazságot.
4. Furcsa dolog olyan valaki miatt szomorkodni, akit életében nemigen kedveltünk, főleg ha csak úgy magától jön ránk a bánat, de mit lehet tenni... talán az elveszett lehetőségek fájnak, egy beszélgetés hiányzik, amelyben elhangozhattak volna a ki nem mondott szavak, és az bánt, hogy semmi sem úgy történt, ahogy történhetett volna. Mark Lawrence
5. Nem tetszik az, ha lehunyjuk a szemünket a bántás láttára, csak azért, mert valaki mással történik. Nem tudok azonosulni azzal, hogy folyamatosan méricskéljük, vajon mennyi hasznunk van valamiből, és az alapján döntsük el azt, mi miként viselkedünk majd valakivel. Szerintem a világ attól lesz jobb hely, ha vannak benne olyan momentumok, amikor olyan dolgokat is csinálunk, amiket nem lenne muszáj. Kiállunk azért, aki éppen gyenge. Megerősítünk valakit, akit már csak egy hajszál tart össze. Szeretünk, akkor is, amikor nem könnyû szeretni. Odafigyelünk arra, akire más nem tud. Megtörjük a csendet, amikor kényelmesebb lenne belesimulni abba. Csirmaz Luca
6. Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk, mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
7. Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Müller Péter
8. Ha ítélkezés nélkül képesek vagyunk odafigyelni partnerünkre, talán meg fog bennünk bízni és őszinte lesz hozzánk. Ha felháborodunk vagy próbáljuk manipulálni, amikor őszinte hozzánk, fel kell készülnünk, hogy attól kezdve nem mindig az igazat fogjuk hallani.
9. A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyû. Müller Péter
10. Nem tudom nem tárgyilagosan látni magamat. De ezt nem mint problémát élem meg, csak tudni kell róla. (...) Kíméletlen tud lenni, igen. Annyira szélsőséges az ember hangulata, hogy egyik pillanatban nagyon tud fájni... aztán van, amikor kicsit sem érdekel. Pogány Judit