Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem múltunk söpröd össze amíg megérkezem

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt végleg elmúlt, mint amikor a szél magával sodorja az áporodott levegőt.
2. Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon. Clive Staples Lewis
3. Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled! Hogy folyna eggyé vérem és a véred, Mint szélvész ültén két fáradt folyam. József Attila
4. Átküzdöm magam minden akadályon, míg az ajtó mögé nem érek. Legyőzöm, ami szembeszáll velünk, és akkor végre eljutok hozzád.
5. Mint könnycsepp sivatagban, mely visszatért a porba, így múlnék el nélküled. Mint gyertya vad szélben, ahogy harcol a sötéttel, így múlnék el nélküled.
6. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc
7. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
8. Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Sohonyai Attila
9. A múlt olyan horgony, mely lefelé húz bennünket. Míg el nem engedjük, nem válhatunk olyanná, mit vágyunk súg.
10. Te vagy a szél, ami simogatja az arcom, Te vagy az, aki felmos, ha lent vagyok a padlón, Te vagy a fény az én életemben, Én elmegyek veled a végtelembe.