Mintha ezer és ezer apró kis szigeten tengetnénk a napjainkat, egy végtelen óceán kellős közepén, csónak nélkül. Persze kiabálhatunk egymásnak, közülünk azonban senki nem hagyhatja el a saját kis szigetét, hogy egy másik emberére hajózzon.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
2. Embernek lenni annyit tesz, mint haladni, vándorolni az időben. Minden másodperc olyan, akár egy sziget, ahova hajótöröttként érkezünk, és ahonnan azonnal tovább sodor az ár. Minden pillanatban újabb, sosem látott szigetre érkezünk. Életünk során összeadódnak, órákká, holnapokká, évekig dagadnak a pillanatok.
3. Néha tömegben is olyan, mint egy lakatlan szigeten. Punnany Massif
4. Minden ember önmaga szigete. És bár elválaszt bennünket a különbözőségek tengere, alatta egy teljesen közös világ húzódik.
5. Kényszerből mindannyian egy-egy kis, szûk csónakban evezünk a "világ-óceánban". A koronavírus kényszerített oda, leszalámizott minket. Digitálisan össze vagyunk kötve. Tudunk úgy együttmûködni, hogy nem vagyunk egy helyen, hanem akár egy másik kontinensen. De az élet minden, csak nem normális. Vértes András
6. Ha valaki folyón átkelőben Hajójával üres csónaknak ütközik, Lehet bármilyen mogorva ember, Nem haragszik nagyon. De ha a csónakban van ember, Rákiált, térjen ki előle. S ha meg nem hallanák, kiált, Kiált, kiált, majd átkozódik... Csupán mert a csónakban van valaki. Ha a csónakban nem lenne senki, nem kiáltana, Nem is haragudna. Ha a csónakodat kiüríted A világ folyamát keresztezőben, Senki sincs ellened, Senki nem árt neked. Csuang Csou
7. Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyû óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. Wass Albert
8. Abszolút nem természetes, hogy az emberiség összezsúfolva ül egy kis bolygón, és retteg, hogy ha valami történik - járvány, atomháború vagy bármi -, akkor mindnyájan odaveszünk. Viszont ha több csónakban ülünk, akkor az egyik mindenképp megmarad. Nemere István
9. Õszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért és az elvesztegetett időért.
10. Senki sem különálló sziget. Szükségünk van azokra, akik szeretnek bennünket. És azokra, akik gyûlölnek. Szükségünk van a többiekre, hogy életre keltsenek, hogy értelmet adjanak életünknek, érzéseinknek. Pierce Brown