Mit mond a szív, ha néked dobban, mit mond a láng, ha érted lobban? Mit mondok én, ha kérdezel, mit mond a karom, ha átölel?

Kapcsolódó idézetek

1. A szívben lakik a súgód. (...) Hogy valaki jó ember, vagy sem, megmondja. Aztán ezt nem ragozza tovább, hogy mennyire jó, de például, tudod, hogy bajban számíthatsz rá. A másikra nem. Hogy szeret-e valaki, vagy sem, a szíved megmondja. És azt is, ha már nem szeret. Te félreértheted, mert néha félre akarod érteni - de a szíved nem. Müller Péter
2. Mondd, mi a szerelem? Két lélek, egy gondolat; két szív, egy dobbanás. Friedrich Halm
3. Megérezni, amit te érzel, kimondani, mi nyelveden van, előbb dobbanni a szívednél, csókod előzni csókjaimban. Baranyi Ferenc
4. Átölellek... két karomat köréd fonom, magamhoz húzlak, szorosan átölellek. És átölelem beléd az érzéseimet. A szívem dobbanását, a lelkem rezdülését, az életemet. A vágyaimat, álmaimat, egész lényemet. Átölelem. Beléd. És átölellek. Téged. Magamba. Csitáry-Hock Tamás
5. Ha rád tekintek, egy angyalt látok, és ha a bőrödet érintem, lángra gyúl az egész testem. Ha megcsókollak, máris tudom, hogy mi is a szerelem. Szerelmes vagyok beléd.
6. Ha megértésre vágysz, kezdd magadnál: a szív képes együtt érezni, a száj azonban nem. Ezért csak azt mondd, azt tedd, és azt gondold, amit a szíved dobbanása üzen - itt kezdődik a megértés.
7. Míg szeretsz, azt érzed, Szemed titkot mesél. Õ, csak ő érti ezt, Csak ő, kit szeretsz, És nem kell, hogy szólj. A szíved mesél Arról, mi bent él, Szeretsz, s a szíved szól. Michael Kunze
8. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
9. Amikor azt mondod egy nőnek vagy egy férfinak: "Szeretlek", egyszerûen azt mondod, hogy: "A tested nem téveszthet meg. Látlak. A tested megöregedhet, de én látlak testetlen valódban. Látom legbensőbb magodat, a magot, amely isteni." Osho
10. Szeretem először is a hangodat, amely úgy dalol bele a lelkembe, mint valami nagyon szép fuvolaszó; szeretem a szemedet, amelynek a sötét tüzében ég az én üdvözítő poklom; szeretem a hajad suhogását, amikor szétbontod és én érzek valami tavaszi szellőt felém áradni belőle; szeretem az összeszorított dacos ajkadat, amely mindig szid engem, de én azt imádkozásnak hallom; szeretem a kezed érintését, a lábad nyomát, a fájdalmakat, amelyeket okozol nekem - szeretek rajtad mindent! Bársony István