Mit számít, hogy hol vagy? Mit számít, hogy meghaltál-e? Bárhová is sodródsz, része maradsz az élet hatalmas tengerének, amely sokfelé mos különös partokat; és idővel vissza fogsz térni a forráshoz, amelyből minden élet fakad.

Kapcsolódó idézetek

1. Hát evezz a part felé még párat, Ha a világ fordít neked hátat, És ha utad egyszer a végéhez ér, Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
2. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
3. Bármeddig élhetsz, nem érzed azt, hogy mindennel végeztél. Meg kell tanulnod hagyni, hogy továbbmenjen a világ; elfogadni, hogy a halál az élet része.
4. Amikor hátrahagysz valamit, és új fejezetet kezdesz, az mindig egy kis halál, és persze ott van a sokkal nagyobb halál is. Ez az élet körforgásának része, és mint ilyet, állandóan megtapasztaljuk.
5. A halál nem veszteség, semmi sem tûnik el, minden a lény bioritmusának része csupán. Az élet anyaga is egy hordozó, közvetítő az idő egy más pontján, ám egy másik részén már nem lesz szükség erre az anyagra. Veres Attila
6. A halálnak is megvan a maga értelme. Helyet és időt ad az új embereknek. Emlékeket ad, és távolságot. És bizonyos kor után elfáradunk valamennyien. Nem olyan nehéz a halál, mint képzeled. Szentmihályi Szabó Péter
7. Az életed egy csepp a végtelen óceánban... De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog...
8. A családhoz mindig visszatérünk. Sőt egyedül a családnak van értelme. A fejedbe veszed, hogy otthagyod őket, világgá mégy, a magad életét akarod élni, aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor visszakívánkozol, mert a családban tapasztalt szeretet, az együtt átélt bajok és boldog pillanatok kellenek hozzá, hogy felmérd, ki vagy, honnan jössz.
9. Nem az a lényeg, hol töltöd az életedet, egy tárgyalóban, egy szobában, vagy a tengerparton, Maurin. Hanem amikor visszatekintesz, csak az számít: azt csináltad, amit szeretsz? Emberekkel, akiket szerettél? Boldog voltál? Kihoztál mindent ebből a gyönyörû, ijesztő, elcseszett életből? Elengedtél mindent, ami visszatartott? Hogy abba kapaszkodhass, ami a legjobbnak számít.
10. Az élet olyan, mint valami folyó: rohanó, lüktető víz, emelkedik és alázuhan és keskeny szorosokon, örvényeken, szirteken keresztül keresi az útját a távoli tenger felé. Minden ember szereplője a történetnek. Az egyik élet találkozik a másik élettel, aztán tovább folyik. Alig egy-egy pillanatra találkoznak - és a folyó folytatja végtelen útját a távoli tenger felé.