Mivel senki sem születik együtt a haraggal, mi építjük fel az évek alatt abból, amit nem mondunk el, abból, amit eltemetünk. Mikor meghalunk, a lelkünk megszabadul ettől, hogy lássa végre az igazságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki nem születik gonosznak. (...) Kiskorunkban ártatlanok vagyunk, öntudatlan szivacsok, a legelemibb igényekkel: enni, üríteni, szeretni és szeretve akarunk létezni. A körülményektől függően, amelyek közé születünk, azonban elromolhat valami. Egy meggyötört, bántalmazott gyerek soha nem áll bosszút a valóságban, hiszen gyönge és kiszolgáltatott, de bosszúszomjas fantáziákat nagyon is szövögethet. A harag a félelemhez hasonlóan valami nyomán ébred.
2. A rossz, a szeretetlenség, az igazságtalanság haragot vált ki belőlünk. A haragnak azonban nem az a célja, hogy bántó módon viselkedjünk azokkal szemben, akik ártottak nekünk. A harag isteni rendeltetése az, hogy pozitív és szeretetteljes cselekvésre késztessen annak érdekében, hogy az igazságnak érvényt szerezzünk, és helyreállítsuk a kapcsolatot azzal, aki vétett ellenünk. Gary Chapman
3. A gyermekben nincs harag, féltékenység, neheztelés, irigység vagy gyûlölet. Az újszülött lélek makulátlan. Csak később ismerjük meg a lelket megkeserítő haragot, csalódottságot, veszteséget, fájdalmat, félelmet és igazságtalanságot. Lelkünk ezektől válik homályossá.
4. Természetesen a legtöbben közülünk békés halált szeretnének halni, ám az is világos, hogy nem remélhetjük, hogy békésen halunk meg, ha életünk tele volt erőszakkal, ha lelkünket állandóan olyan érzelmek tartották izgalomban, mint a harag, a ragaszkodás vagy a félelem. Így ha jól akarunk meghalni, meg kell tanulnunk jól élni. Tendzin Gjaco
5. Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen. Márai Sándor
6. A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben éljük... De hát létezik a düh, még ha nem is tapasztaljuk, és változtat minket, alakít, olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerûen jön, akkor ez az ébredés új esélyeket ad, és a nyugalom ígéretét.
7. Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal. Harlan Coben
8. Én úgy hiszem, az emberiség konfliktusból született. Talán ezért él mindegyikünkben egy sötét oldal is. Néhányunk magához öleli. Néhánynak nincs választása. Mi többiek küzdünk vele. És a végén olyan természetessé válik, mint a lélegzetvétel. Egy ponton mindannyiunknak muszáj szembenézni az igazsággal. Önmagunkkal.
9. Ne vádoljuk magunkat a harag érzéséért. Ez egyetemes emberi tulajdonság, amely abból a képességből fakad, hogy mélyen meg tud érinteni bármi, ami fontossággal bír számunkra. Ám törekedjünk arra, hogy érintettségünk építő cselekvésre sarkalljon. Gary Chapman
10. Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől. Albert Camus