Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.

Kapcsolódó idézetek

1. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe
2. Ne hagyd, hogy a tûz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd. Ayn Rand
3. Aludj, édes gyermek, szárnyalj a széllel. Várok rád, míg eljő a reggel. Aludj, édes gyermek... Nehéz felhők tengerén ússz távoli földekig, s a hangom vezessen majd hazáig. Aludj, édes gyermek, semmitől se félj. Ha rád köszön a hosszú álom, örökké emlékünkben élsz.
4. A tegnap csak álom, a holnap csak látomás, de ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot, és minden holnapot reménylátomássá. Várd hát nagyon ezt a napot! Így szól a hajnal köszöntése.
5. Álmodj magadnak álmokat, Álmodj magadnak szárnyakat, Látod a távolt s a titkokat, Hallgasd a hangot, ahogy hívogat.
6. Álmodjál örömet, s ha fölébredtél, ne csalódjál, És ha: csalódásod szebb öröm anyja legyen. Vörösmarty Mihály
7. Az álom szívünk vágya, ábrándos világ, Álmodj, ha a szíved fájna, s a bánat elmúlik, meglásd. Csak bízz, ez a fő, és egy nap a boldogság majd rád talál. A szivárvány ragyog az égen, Higgyél hát a mesékben, S az álmod egyszer majd valóra vál!
8. Édes testvér, azt kivánom: Lengjen körül sok szép álom, S mit megér az álmodó, Hadd kövesse szebb való!
9. Illúziódnak fátyolát ne lebbentsd Fel, maradj örökké boldog álmodó, Mert szebb egy megvalósulhatatlan Álom, mint egy át nem álmodható jövő. Esterházy Péter
10. Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engem csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm. Szabédi László