Téma
Szakítás idézetek
-
Gyerekkorban az idő pont úgy van jól, ahogy van. Megegyezik veled. Egyenlő veled. Nem siet, nem igyekszik sehová. Nem sürget, de nem is fékez. Azonban később történik vele valami. Mintha hirtelen meghibbanna. Vagy így: hasonlítani kezd arra az idétlen hámra, amely vagy iszonyatosan szorítja a nyakad és a mellkasod, vagy épp ellenkezőleg - lifeg rajtad.
-
Annak a kisgyermeknek a helyzetében vagyunk, aki bemegy egy hatalmas könyvtárba, amely számtalan, különböző nyelven írt könyvvel van tele. A gyermek tudja, hogy valakinek meg kellett írnia azokat a könyveket. De hogy hogyan, az számára elképzelhetetlen. Nem érti a nyelveket, amelyeken a könyvek íródtak. Homályosan gyanít valami misztikus szabályt a könyvek elrendezésében, de nem tudja, mi az. Albert Einstein
-
Vannak élvhajhászok és Élvhajhászok. (...) Az élvhajhász (kisbetûvel) ifjú, bohó és éretlen. Kérkedik hódításaival, rendkívül idióta módon viselkedik, és azt hiszi, hogy nagy veszélyt jelent a nőkre. Az Élvhajhász (nagybetûvel) pontosan tudja, hogy nagy veszélyt jelent a nőkre. Nem dicsekszik hódításaival, mert nincs szüksége erre. Tudja, hogy suttogni fognak róla a háta mögött nők és férfiak egyaránt, és ami azt illeti, jobban szeretné, ha egyáltalán nem suttognának róla. Tudja, kicsoda és mit tett; a további elbeszélés számára felesleges. Julia Quinn
-
Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem lett, mint egy túlérett répa, szép is lehet. Pedig az volt, s különben is, miért ne lehetne az? - gondolta. Az izmos, gránittömbhöz hasonló, határozott körvonalak nélküli test s a reszelős, vörös bőr úgy viszonyult egy lánytesthez, mint a csipkebogyó a csipkerózsához. Miért kellene alsóbbrendûnek tekinteni a gyümölcsöt a virágnál? George Orwell
-
Egy igazán nárcisztikus karakterû ember (...) vetélytársnak tekintheti a saját gyerekét is, már csíráiban megmutatkozó képességei láttán is fenyegetve érezheti magát, és komoly erőfeszítéseket tehet annak érdekében, hogy a gyermek ne bontakoztathassa ki a benne rejlő potenciált. Õk a hiperkritikus, semmivel sem elégedett, gúnyolódó, ítélkező, összehasonlítgató szülők, akik módszeresen rombolják gyerekük önbecsülését és letörik az ambícióit.